Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
AZ MSZDP VEZETŐI A FASIZMUSRÓL 519 adatát jelölte meg. Egyik a fasizmus leleplezése, vagy az ő szavaival élve „leálcázása", s ezzel megteremteni a másik — szerinte magyar viszonyok között döntő — feladat feltételeit, szellemi offenzíva kibontakoztatását. „A fasizmus a legnagyobb veszedelem, amely korunkban a társadalmi fejlődést és a munkásosztályt egyaránt sújtja — állapította meg Mónus Illés. Ε veszedelemmel szembeszállni és leküzdeni — ez a kor parancsa! A fasiszta totalitással mindenhatósággal szemben, a fasiszta erőszak ellenében csak egyetlen út járható, a szellem forradalmának útja. A fasizmussal szembe kell állítani az emberi szellem, önérzet és öntudat lázadását, és ha sikerül... akkor az erőszakra, szuronyokra épült fasiszta rendszerek legyőzése is sikerül."75 „Mi szellemi küzdelemre gondolunk és ezt nem lehet lebecsülni — fejtegette Mónushoz hasonlóan az MSzDP előtt álló feladatokat Buchinger is a párt kongresszusi emelvényén. A fasizmus nemcsak fegyverekkel győzött, hanem szellemi terrorral is. Mennyivel jogosultabb tehát a szellemi offenzíva, amelyet a szocializmus felsőbbség ével akarunk indítani."76 Mónus, s részben Buchinger is nem először állt elő a fasizmus elleni szellemi küzdelem javaslatával. Hitler hatalomra jutása után, majd a bécsi felkelés kudarcát követően is cikkekben, párt vezetőségi, illetve pártválasztmányi üléseken felszólalásaikban többször síkraszálltak ezért s e téren bizonyos sikert el is könyvelhettek. 1933-34-ben még a nemzetközi munkásmozgalom is inkább csak kereste a fasizmus elleni harc ellenszerét, 1935-ben viszont már e tekintetben jelentős eredmények születtek. Az antifasiszta erők ellentámadása kibontakozóban volt, nyilvánvalóvá vált, hogy a haladó erők megtalálták a fasizmus elleni küzdelem eredményes formáit. A nemzetközi tapasztatot természetesen az MSzDP-nek sem lehetett teljesen figyelmen kívül hagyni. Különösen akkor nem, amikor Gömbös a totális fasizmus bevezetésének kísérletével a magyar haladó erőknek, mindenekelőtt a proletariátusnak is feladta a leckét. Erre az MSzDP-nek is valamilyen formában válaszolnia kellett. A pártvezetőség egy része, főleg a Peyer Károly, Propper Sándor, Büchler József, Pajor Rudolf körül tömörülők változatlanul elegendőnek tartották a másfél évtizedes tapasztalatokra visszatekintő — elsősorban a napi gazdasági és politikai küzdelmekre épülő — hagyományos módszereket. Illetve fontosnak tartották még, hogy az ismét középpontba került új választójogi törvénynek az MSzDP számára is kedvező megalkotásához a polgári erők köréből partnereket találjanak, magát a pártot pedig politikailag és szervezetileg felkészítsék az új törvénytől remélt eddiginél jobb lehetőségek kihasználására. Ezért is került előtérbe többek között a kongresszust követően az MSZDP szervezeti átépítése. Utóbbit főleg Büchler József és Pajor Rudolf szorgalmazta. A harc eddigi, hagyományos eszközeinek fontosságát nem tagadva, de ezt kevésnek tartva lépett fel a pártvezetőségen belül személyi összetételében egymáshoz mind közelebb kerülő Mónus—Buchinger—Kéthly—Ries-csoport — ebben az időben ide tartozott Szakasits Árpád is. Ε csoport célja az volt, hogy a fasizmus ellen javasolt szellemi offenzíva taktikáját a pártkongresszus is megerősítse és ehhez a párttagság támogatását is megnyerje. Ez a törekvése azonban — úgy tűnik — nem járt sikerrel. A kongresszuson bár Mónus és Buchinger is kiemelten foglalkozott a szellemi offenzíva 7 ' Szocializmus, 1935 nov. 76 Pl Archívum,658. f. 1/33. ő.e. 6
