Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
520 PINTÉR ISTVÁN kérdésével, magának a kongresszusnak e határozataiban azonban e megfogalmazás és a javasolt taktika nem található. Igaz ugyan, hogy a kongresszus a szocialista munkaterv megalkotását, amely részben a szellemi offenzíva szférájába tartozott, a pártvezetőség és az egész párttagság előtt álló — alapvető feladatként jelölte meg, de Peyerék az utóbbi megoldását sem szorgalmazták. Talán ezzel a „kudarccal" is magyarázható, hogy Mónus a kongresszust követő pártelnökségi ülésen, ahol a párttisztségek7 7 elosztásáról volt szó, kérte főtitkári tisztség alóli felmentését.7 8 és e fontos funkcióra Pajor Rudolfot javasolta. A pártelnökség azonban Mónus indítványát nem fogadta el és ismét megerősítette őt főtitkári tisztségében.7 9 Az említett csoport a kongresszus után - a történtek ellenére - nagy energiával látott terve, a szellemi offenzíva megvalósításához. Ennek volt szerves része a Szocializmusban a fasizmusról megjelentetett és már részletesen elemzett különszám is. Mónusék alapvető feladatnak tartották, hogy az 1934 óta mondanivalójában, tartalmában, stílusában magasabb szintre emelt Népszava, Szocializmus és más pártkiadványok nívóját ne csak tartsák, hanem tovább növeljék. Ennek következtében a Népszava és Szocializmus valóban nemcsak nívós, hanem a szervezett dolgozók körében kedvelt kiadvány is lett. Mónus a kongresszuson e téren elért eredményt így fogalmazta meg: a Népszavát „közelebb hoztuk az olvasóhoz és szocialistábbá tettük", a Szocializmus pedig az elméleti és gyakorlati problémák egész sorát tárja a pártközvélemény elé és reális formálója az új világ gondolatának.8 0 A kongresszuson — Szakasits Árpád javaslatára — a Népszava színvonalának további emelésére, a terjesztés jobb és hathatósabb megszervezésére 21 tagú „Népszava-bizottságot" hoztak létre. Elfogadták a Szocializmus szerkesztősége stabilizálására és színvonalas írói gárda kialakítására tett javaslatot. Ezeknek az erőfeszítéseknek tudható be, hogy főleg a Népszava, részben a Szocializmus is túllépett eddigi hagyományos — lényegében a párt vezető funkcionáriusaiból álló — írógárdán, és sok fiatal, tehetséges újságíró került a laphoz. Sikerült a Népszava vonzási körébe vonni és meg is szólaltatni a magyar progresszív szellemi élet jelentős egyéniségeit,8 1 de gyakran kaptak helyet a lapok hasábjain neves külföldi szociáldemokrata, 77 A kongresszuson megválasztott pártvezetó'ség tagjai: Buchinger Manó, dr. Györki Imre, Gyürey Rudolf, Horovitz Gábor, Kabók Lajos, Kertész Miklós, Kéthly Anna, Mónus Illés, Peyer Károly, Propper Sándor, dr. Ries István, Szeder Ferenc és Szakasits Árpád. 78 „A magam részéről fenntartom a titkárság vezetéséről való lemondásomat és legjobban szeretném, ha az elnökség olyan beosztást nyújtana számomra, amely felmentene a titkárság vezetésétől" - olvashatjuk Mónus levelében. (Pl Archívum. 696. f. 137. ő. e.) 79 Pl Archívum. 696. f. 137. ő. e. A pártvezetőség Pajor javaslatát fogadta el. Ε szerint főtitkár Mónus Illés, helyettese Pajor Rudolf. A községi frakció, egyben a budapesti pártbizottság titkára Büchler József. Vidéki titkárok: Takács József, Szeder Ferenc, Kis Jenő. Az oktatás és nemzetközi ügyek titkárságát Buchinger Manó vezeti. Külön reszort nélküli titkár Farkas István, aki egyben a parlamenti frakció elnöke is, a frakció titkára továbbra is Mónus Illés. A Népszava főszerkesztője Weltner Jakab, helyettese Bresztovszky Ede. 8 0 Pl Archívum, 658. f. 1/33. ő. e. 81 1934. december 25-i mellékletben több kiváló tudós szólalt meg. Köztük volt: Baktai Ervin indológus, Madarassy László etnográfus, Mádai István idegorvos, Marczali Henrik történész, Szőllős Henrik sebész főorvos és Vámbéri Rusztem. Az 1935. május 1-én feltett politikai kérdésre pedig olyanok válaszoltak a lapban, mint: Apponyi György, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Búza Barna, Illyés Gyula, Szendy Károly, Veres Péter, Zilahy Lajos, Zsolt Béla.
