Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ MSZDP VEZETŐI A FASIZMUSRÓL 519 adatát jelölte meg. Egyik a fasizmus leleplezése, vagy az ő szavaival élve Jeálcázása", s ezzel megteremteni a másik — szerinte magyar viszonyok között döntő — feladat feltételeit, szellemi offenzíva kibontakoztatását. „A fasizmus a legnagyobb veszedelem, amely korunkban a társadalmi fejlődést és a munkásosztályt egyaránt sújtja — állapította meg Mónus Illés. Ε veszedelemmel szembeszállni és leküzdeni — ez a kor parancsa! A fasiszta totalitással mindenhatósággal szemben, a fasiszta erőszak ellenében csak egyetlen út járható, a szellem forradalmának útja. A fasizmussal szembe kell állítani az emberi szellem, önérzet és öntudat lázadását, és ha sikerül .. . akkor az erőszakra, szuronyokra épült fasiszta rendszerek legyőzése is sikerül."75 „Mi szellemi küzdelemre gondolunk és ezt nem lehet lebecsülni — fejtegette Mónushoz hasonlóan az MSzDP előtt álló feladatokat Buchinger is a párt kongresszusi emelvényén. A fasizmus nemcsak fegyverekkel győzött, hanem szellemi terrorral is. Mennyivel jogosultabb tehát a szellemi offenzíva, amelyet a szocializmus felsőbbségével akarunk indítani."76 Mónus, s részben Buchinger is nem először állt elő a fasizmus elleni szellemi küzdelem javaslatával. Hitler hatalomra jutása után, majd a bécsi felkelés kudarcát követően is cikkekben, párt vezetőségi, illetve pártválasztmányi üléseken felszólalásaikban többször síkraszálltak ezért s e téren bizonyos sikert el is könyvelhettek. 1933-34-ben még a nemzetközi munkásmozgalom is inkább csak kereste a fasizmus elleni harc ellenszerét, 1935-ben viszont már e tekintetben jelentős eredmények születtek. Az antifasiszta erők ellentámadása kibontakozóban volt, nyilvánvalóvá vált, hogy a haladó erők megtalálták a fasizmus elleni küzdelem eredményes formáit. A nemzetközi tapasztatot természetesen az MSzDP-nek sem lehetett teljesen figyelmen kívül hagyni. Különösen akkor nem, amikor Gömbös a totális fasizmus bevezetésének kísérletével a magyar haladó erőknek, mindenekelőtt a proletariátusnak is feladta a leckét. Erre az MSzDP-nek is valamilyen formában válaszolnia kellett. A pártvezetőség egy része, főleg a Peyer Károly, Propper Sándor, Büchler József, Pajor Rudolf körül tömörülők változatlanul elegendőnek tartották a másfél évtizedes tapasztalatokra visszatekintő — elsősorban a napi gazdasági és politikai küzdelmekre épülő — hagyományos módszereket. Illetve fontosnak tartották még, hogy az ismét középpontba került új választójogi törvénynek az MSzDP számára is kedvező megalkotásához a polgári erők köréből partnereket találjanak, magát a pártot pedig politikailag és szervezetileg felkészítsék az új törvénytől remélt eddiginél jobb lehetőségek kihasználására. Ezért is került előtérbe többek között a kongresszust követően az MSZDP szervezeti átépítése. Utóbbit főleg Büchler József és Pajor Rudolf szorgalmazta. A harc eddigi, hagyományos eszközeinek fontosságát nem tagadva, de ezt kevésnek tartva lépett fel a pártvezetőségen belül személyi összetételében egymáshoz mind közelebb kerülő Mónus-Buchinger—Kéthly-Ries-csoport - ebben az időben ide tartozott Szakasits Árpád is. Ε csoport célja az volt, hogy a fasizmus ellen javasolt szellemi offenzíva taktikáját a pártkongresszus is megerősítse és ehhez a párttagság támogatását is megnyeije. Ez a törekvése azonban — úgy tűnik - nem járt sikerrel. A kongresszuson bár Mónus és Buchinger is kiemelten foglalkozott a szellemi offenzíva 75 Szocializmus, 1935 nov. 74 Pl Archívum, 658. f. 1/33. o.e. 6*
