Századok – 1977
Közlemények - Ripoche J. P.: Bizánc vagy Róma? Magyarország vallásválasztási kérdése a középkorban 79/I
BIZÁNC VAGY RÓMA? 91 tiszteletben tartották elgondolásait. A két vallás magyarországi koegzisztenciájának elismerése a vallási gyakorlatban is megnyilvánult: így történt, hogy az ortodox egyház szentjeinek ünnepét a görög naptár szerint ünnepelték meg, ami pedig a böjtöt illeti, a magyarok a 6. századi bizánci gyakorlatot honosították meg, hét hetes böjtöt tartva a húsvéti ünnepek előtt; a római katolikus egyház ezzel szemben negyven napos böjtöt tartott.6 0 A példáknak ebből a sorából kitűnik, hogy bár Magyarország hivatalosan a nyugati kereszténységhez csatlakozott, a görögkeleti kolostoroknak, zárdáknak, és az ortodox vallás követőinek helyzete változatlan maradt. A görög vallási intézmények eltűnése Konstantinápoly 1204. évi veresége után következett be, amikoris azok a latin szertartású rendek beiktatásával tulajdonost változtattak. István a latin szertartású papság közreműködésével téríttette meg népét. Nem sikerült azonban a keresztény hitet az egész országban elteijeszteni: Magyarország északkeleti vidékén a pogányságnak nagyon erős gyökerei voltak. Pozitív eredmény volt, hogy a magyarság háromnegyed részét megtérítette, jóllehet gyakran erőszakos eszközöket alkalmazott, s a makacskodó urakat kivégeztette. Tanulmányunk során láttuk, hogy Magyarország milyen módon választotta a nyugati kereszténységet. Bár ennek elterjesztése elé számtalan akadály tornyosult, a pogány lázadások egész sora ellenére mégis sikerült véghezvinni azt. Noha Géza és István megtérése úgy tűnhet fel, mint a saját becsvágyuk kielégítésére, a hatalomnak egyetlen személy körül való összpontosítására alkalmas eszköz, — Magyarország belső helyzete is azt követelte, hogy a törzsi és pogány fejlődési fokot a monarchikus és keresztény fok váltsa fel. Magyarországnak azért kellett keresztülmennie a politikai szervezet változásain, mert a szomszédos államok már keresztények voltak, jól szervezett monarchikus rendszerben éltek: a középkor Európája népeinek szemében a kereszténység felvétele volt a döntő lépés a civilizáció vállalása tekintetében, amelyet akkor Bizánc, Róma és a német birodalom őrzött meg. Egy nem-keresztény államot a középkori európai világ olybá tekintett, mint amely nem volt része a civilizált Európának, a római és görög kultúra örökösének. Már a magyar törzsfők megjelenése a 948—952-es években a konstantinápolyi udvarnál is azt a célt szolgálta, hogy megtérési — azaz beilleszkedési -készségüket bizonyítva, elismertessék népük - egy olyan nép — jogait Kelet-Közép-Európában birtokolt területeihez, amelyet eddig „barbároknak" (idegeneknek) tekintettek, akik keletről jöttek, s dúlták-pusztították a civilizált Európát. Az európai fejlődés egyébként is minden bizonnyal a monarchia felé hajtotta Magyarországot, s ha István vagy Géza nem kezdeményezték volna — nyugati orientációt követve — a központosítást, valószínűleg Bizánc vette volna rá az erdélyi Gyulát, hogy ő hajtsa azt végre. Turkia (= Magyarország) püspökének kinevezése 952-ben a konstantinápolyi pátriárka által már magában véve is a hatalom összpontosítása és egy monarchikus rendszer megteremtése irányába mutató kezdeményezés volt. Ha sikerül a bizánci kereszténységet elterjesztenie Magyarországon, Gyula is megvalósíthatta volna ugyanazt a rendszert, mint István, — sőt talán még olyan nagy vérontás nélkül is, mint ahogyan az történt. A Gyulával való hatalmi rivalizálásnak tulajdonítható Géza és István azon elhatározása, hogy a bizánci kereszténység magyarországi jelenléte ellenére a római hitet veszik fel, s azt teszik a királyi hatalom 60 Váczy P.: lm. 103-104.
