Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 295 ból való kiforgatásáról, gyenge tanulmányi eredményről és erős hazafias szellemről, gyenge német nyelvismeretről stb., de állam- és nemzetellenes izgatásról, németesítésről sehol! Beyer Pest megyei látogatása során a zsámbéki C-típusú róm. katolikus iskolában találkozott a németesítéssel vádolt MNNE főtitkárának, Faul-Farkas Jánosnak fiával és lányával. Egyikük sem tudott németül olvasni vagy beszélni, sőt még német olvasókönyvük sem volt.96 Annál pozitívabban kell értékelnünk azoknak a nemzetiségi iskoláknak eredményeit, amelyekben az anyanyelv az oktatásban méltó szerephez jutott. * A német nemzetiségi kérdést a zajló politikai élet, a keleti német terjeszkedés, az ι országgyűlési képviselőválasztások, a pénzügyi válság és ennek nyomában a Bethlen-I kormány bukása az 1931. év nagyobbik részében háttérbe szorította. Mindamellett a probléma nem tűnt el a közéletből, és időnként éles politikai összecsapásokkal hívta föl magára a figyelmet. J ( Német beavatkozás a hazai németség ügyeibe Ilyen összecsapás lehetőségét rejtette magában a német külpolitika fokozódó érdeklődése a keletközép-európai német nemzetiségek iránt. A külföldi németség védelme legalábbis népi sajátosságainak megőrzéséig — mint láttuk — 1925-től a hivatalos biro' dalmi külpolitika rangjára emelkedett. A birodalmi külpolitika azonban az 1930-as évekig nem annyira közvetlenül, diplomáciai eszközökkel, mint inkább közvetve, a birodalmi német társadalmi, kulturális, tudományos szervezetek, intézmények felhasználásával igyekezett elérni ezt a célt. 1931-től viszont a német külügyminisztérium már gyakrabban folyamodik közvetlen diplomáciai akcióhoz is a külföldi németség védelmében. Gratz Gusztávnak Bethlen miniszterelnökhöz írt 1931. március 13-i leveléből megtudjuk, hogy a budapesti német követ, Schön báró tárgyalást folytatott Gratzcal, az MNNE elnökével a magyarországi német népcsoportról. Gratz megmondta a német követnek, hogy a magyarországi németség maga akarja megoldani problémáit a kormánnyal, és külső beavatkozás nem lenne kívánatos. Arról is igyekezett meggyőzni a német követet, hogy a kérdés súlypontja az utódállamok német és magyar kisebbségének együttműködése. A magyar kormány 1931. március 2-án eljuttatta a birodalmi kormányhoz azt a memorandumot, amelyben Bethlen 1930 novemberi berlini látogatásakor megállapodtak. Az emlékirat azzal vádolt különböző birodalmi német szervezeteket, hogy illetéktelen beavatkozásukkal megzavarták a „magyamémetek" és a magyarság közti békés viszonyt, és elidegenítették a németséget a magyar államgondolattól, vagyis megzavarták a „békés" asszimiláció menetét. A birodalmi kormány gondoskodjék ennek a beavatkozásnak megszüntetéséről, és bízza a kérdés szabályozását a magyar kormányra. Az emlékirat megrója az utódállamok, Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia németségét magyarellenes magatartásukért és az ottani kormányokkal szembeni opportunizmusukért. 56 Uo. 6»
