Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 283 szenvedélyektől fűtött sajtópolémia a maga kölcsönös vádaskodásával még mélyebbre ásta a magyar és német politikusok közti ellentétet, és kezdte megmérgezni a két nép viszonyát is. Magyar részről hovatovább az egész német nemzetiségi mozgalmat a pángermán törekvések fedőszervének, német részről az egész magyar nemzetiségi pplitikát az erőszakos asszimiláció fegyverének kezdték tekinteni, ami egyformán akadálya lett a németség nemzeti demokratikus fejlődésének és a magyar—német demokratikus erők összefogásának. De nem használtak ezek a polémiák nemzetközi szempontból sem, mert az 1890-es évek nemzetiségellenes föllépéseire, pöreire emlékeztették a külföldi közvéleményt.4 3 Új és rendkívül veszélyes vonása volt az MNNE körül tomboló sajtóviharnak, hogy nem csupán az egyesület kisebb-nagyobb vezetői, hanem egyszerű egyleti tagok, sőt egész községek ellen is elhangzanak a nemzetgyalázás, a nemzetellenesség vádjai. A Komárom-Esztergom megyei Környe német község így kerül a pángermanizmus súlyos gyanúja alá. S bár a bizonyítékok teljességgel hiányoztak, Komárom—Esztergom megye országos pángermánellenes akcióvá akaija felfújni az ügyet. A kezdeményezés azonban mindjárt megfeneklett két németlakta megye, Vas és Sopron ellenállásán.44 A nacionalista magyar sajtó módszereire jellemző, hogy egy 17 esztendős korlátolt német legénynek az a kijelentése, hogy szülőfaluja, a Tolna megyei Mórágy — Németországban fekszik, heves sajtópolémiára, sőt hivatalos vizsgálatra adott okot.4 5 Mindezeknek a támadásoknak közvetlen következménye az MNNE szervezkedési nehézségeinek fokozódása lett. Minthogy a MNNE vezetői elleni támadások a szervezetet is érték, nem ingatták meg, sőt inkább erősítették Bleyernek és munkatársainak helyzetét az MNNE-n és a német mozgalmon belül. A hagyományosan augusztus 20-án megtartott VII. közgyűlés által megválasztott, ill. megerősített egyesületi vezetőségen belül továbbra is Bleyer gárdája, a nagypolgári és a középpolgári értelmiség van ugyan túlsúlyban, de mellettük megjelennek a vezetőségben a nagyrészt szabad foglalkozású radikális értelmiségiek, elsősorban orvosok, ügyvédek, akik elfogadják ugyan Bleyer vezető szerepét, de erőteljesebb föllépésre ösztökélik őt. Közülük a legjelentősebbek dr. Faulstich Egyed németbolyi és a már említett dr. Mühl Henrik bonyhádi orvosok voltak, akiket beválasztottak a nagyválasztmányba. De ugyancsak a nagyválasztmány tagja a középbirtokos volt kormánybiztos és főispán, dr. Klein Antal képviselő is, aki a radikálisokkal szemben ellensúlyt jelent. Bleyer helyzetét erősítette az a népes és tekintélyes német és osztrák delegáció is, amely a közgyűlésen megjelent, köztük Seipel volt osztrák szöv. kancellár, A. Isbert berlini egyetemi tanársegéd, Muckermann, a híres német jezsuita író és szónok és társaik.4 6 43 Ld. pl. a Pressburger Zeitung 1929. márc. 13. számának Ein interessanter Prozess c. kommentárját a Huber-pörhöz. Hasonló az objektív tendenciája Anton König: Minderheitenprozesse c. cikkének is. S, 1929. okt. 1-3. S. 44 Anton König: Verhetzung und Brunnenvergiftung. S, 1930. máj. 18. 5-6. - Die gegen Környe gerichteten Angriffe wegen angeblicher pangermanischer Umtriebe zusammengebrochen. S, 1930. jún. 22. 5-6. Anton König: Noch einmal der Fall Környe. S, 1930. jün. 29. 5-6. Die Wahrheit über Környe. S, 1930. nov. 2. 4. Kesseltreiben gegen die sprachlich-kulturellen Bestrebungen des Deutschtums in Ungarn. S, 1930. dec. 7. 5-6. Das Eisenburger Komitat lehnt die Zuschrift des Graner Komitates ab. S, 1930. dec. 24. 5. Die Zuschrift des Graner Komitates auch vom Oedenburger Komitat abgelehnt. S, 1931. jan. 1. 3. 45 OL ME 1929-C-2834. 4 6 Die siebente Generalversammlung des UDV. S, 1930. aug. 24. 2, 7-9.
