Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
264 ANDERLE ÁDÁM biztosító társaságok voltak ellenőrzésük alatt, s ők kontrollálták az agrárszövetséget is.143 Nehéz lenne tételesen megrajzolni az egyes családok befolyását, gazdasági erejét. Illusztrációként egy sajátos forrást használtunk fel, amely azonban jól érzékelteti a perui oligarchia összefonódását. A Club Nációnál, a perui oligarchia máig exkluzív klubjának igazgató tanácsai, elnökei jól mutatják ezt az összefonódást. Megtalálható itt az Aspillaga, a Prado, a Pardo, az Olayza, a Wiesse, a de la Puente, a Carillo, az Olavegoya, a Loayza, Quesada, Mujica, Alayza, Gallo és sok más család, akik a perui oligarchia legerősebb családjai voltak.144 Ha a Klub elnökeinek életrajzát nézzük, ezt az összefonódást jól láthatjuk. Pedro Osma y Pardo (1921—22-ben elnök) a Partido Democrático egyik vezetője, a La Prensa nevű újság tulajdonosa, a Sociedad Nációnál de Industrias igazgatója (Gyáriparosok Nemzeti Társasága), a Banco Internacional vezérigazgatója és egyik főrészvényese, számos bányatársaság igazgató tanácsának tagja. Felesége A. Gildemeister Prado, a legnagyobb cukorkomplexum, a német Casa Grande tulajdonosainak családjából. Testvére, Felipe a külügyi apparátus egyik vezetője, s az angol eredetű perui bankárcsaládba, a Wiessecsaládba házasodott. Ha az elnökök életrajzát nézzük, kitűnik, hogy a bank, az ipari, kereskedelmi élet, a bányászat és mezőgazdaság urai ültek a klubban együtt; családjaik szorosan kapcsolódnak egymáshoz; ők kontrollálják a hadsereget, a külügyeket; az államapparátus legfelsőbb posztjain s az egyetemek élén is e családok tagjait látjuk.14 5 Az is kitűnik azonban, hogy 192U—1940 között ez az oligarchia nem változatlan. Új nevek ekkor emelkedtek fel, akik főképp az USA-orientáció hívei voltak. Legjellemzőbb talán a Fernandini család felemelkedése: 1920-ban a központi bányavidéken 87 saját bányával rendelkezett, 1940-ben már 187-tel. Ugyanakkor az észak-amerikai Cerro de Pasco Copper Corp.-nel 68 közös bányája volt. A Fernandini család a bányászatban elsősorban az USA-hoz kötődést példázhatja.146 Ilyen új tagja az oligarchiának Pedro Beltran, aki a Nemzeti Agrárszövetség elnöke volt a 30-as években, hogy Prado elnöksége alatt (1940—45) Peru Egyesült Államokba küldött nagyköveteként az ország USA orientációját építse ki.14 7 A két világháború között azonban számos család gazdasági pozíciója csökkent, s ezzel politikai befolyásuk is. Ilyen családokat elsősorban a bányakörzetek nagybirtokosai között találhatunk.148 Az is kitűnik a Club Nációnál tagjainak tevékenységét vizsgálva, hogy az oligarchia egyes csoportjai a hazai ipar fejlesztésében is jelentős szerepet játszot-143 C. Malpica: Los duenos del Peru. Lima. 1974. 6. kiad. 78-79. Malpica egyes családok erejét, befolyását tételesen mutatja be, de adatai a 60-as évekből valók főképp, ezért csak néhol használhatók számunkra. Ezen kívül egy francia szerzőktől kiadott kötet tárgyalja a témát. Fr. Bourricaud J. Bravo BressanirH. Favre-J. Piel: La oligarquia en el Peru. Mexico. 1970. 144 Felipe de Osma: Resena história del Club Nációnál. Lima, 1965. 114-118. Itt található a Juntas Directivas névsora. 145 Uo. 59-77. A klub elnökei közt számos „nagy név" az oligarchiából: Carlos Zavala Loaysa, D. Olavegoya, Hernando de Lavalle, A.N. Wiesse, Luis. A. Rey stb. 14 6 Padron General de Minas, 1920, 1940. 14 7 P. Beltran az 50-es években miniszterelnök. 1 4 8 Alania család, Mujica Gallo, Gallo-k, Loayza család stb.
