Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
262 ANDERLE ÁDÁM S ha hozzátesszük: a „tulajdonosok" száma 7.921 fő, világosan kitetszik, hogy a limai ipar kisipari jellege továbbra is megmaradt.13 3 Ugyanakkor ez a kisipari munkásság létszámban jelentős, és a háziszolgák igen magas számával együtt Lima—Callao társadalmának egyik fontos szektora lett. A másik, ami meghatározza Lima—Callaót: a kisiparból és kiskereskedelemből élők nagy száma, főleg a „függetleneké", akiknek életkörülményei sokszor hasonlóak, vagy rosszabbak a munkásokénál (ide tartoznak az utcai és piaci árusok, cipőtisztítók, utcai javító kisiparosok, teherhordók is stb.).13 4 A harmadik fontos jellemző a középrétegek igen jelentős növekedése és aránya. A közalkalmazottakon, a fegyveres erőkhöz tartozókon kívül a szabadfoglalkozású értelmiségiek (jogászok, orvosok, újságírók stb.) és tanárok a legfontosabb csoportjai a középrétegeknek.13 5 A Lima—Callao térség társadalmi struktúrájának bemutatásakor a bevándorlás vizsgálatának is nagy jelentősége van. A múlt század végén, e század első évtizedeiben az ipar és kisipar, kiskereskedelem sok ágában olasz, francia és spanyol bevándorlók telepedtek meg. 1908 előtt a kínai és 1920—31 közt a japán bevándorlás volt jelentős, minek következtében 1931-ben 19.498 „ázsiai", elsősorban japán bevándorló élt Limában és Callaóban.13 6 Harmadik tényező a provinciákból történő bevándorlás. 1920-31 közt kb. 65.000 fő vándorolt be vidékről a fővárosba.13 7 A kínaiak és japánok a kiskereskedelemben, illetve japánok a mezőgazdaságban (mint yanaconák); míg a provinciából jöttek főképpen a háziszolgák, az építőipari napszámosok, az idénymunkások és segédmunkások között találhatók.13 8 Ezek a bevándorlók és a már megtelepedettek egy jelentős része is — bár a cenzusok kategóriái stabil foglalkozások érzetét keltik - megrekedtek a városi társadalom peremén („marginados"). Megélhetésük bizonytalan, lakásviszonyaik súlyosak, az analfabetizmus is döntően e rétegeket jellemzi, vagyis nem tudtak integrálódni a társadalomba úgy, mint az iparban dolgozók vagy az alkalmazottak. A társadalmi rétegződés itt is „faji" vonásokat öltött: a kiskereskedelem, kisipar, a munkásosztály döntően „mesztic" (ill. bevándorolt ázsiai), a személyi szolgálatban lévők „indiánok". A közalkalmazottak és középrétegek (állami felső hivatalnokok, tisztikar, diplomácia) döntő részben fehérek, kisebb részben „meszticek". Kialakult Limában valami hasonló a magyar városi „úri középosztályhoz", de itt Limában a bőrszín és a „faji besorolás" is „osztályképző sajátosság" volt. A fehér középosztály" „faji" tudata igen erős volt és közösséget érzett az uralkodó osztállyal, ahhoz tartozónak érezte magát, 133 Censo, 1940. Vol. I. 416-423. 134 Ezeknek nincsenek állandó alkalmazottaik. Uo. 415-427. 135 Censo, 1931. 201, 206-208.Martinez de la Torre: i. m. 77. 136 Censo, 1931.92-94. 13 7 Stein: i.m. 165. 138 E. Yepes a 10. század végén Limában és Callaóban 35.000 külföldiről ír. Ebből 15.000 kínai, 5000 olasz, 2000 francia és kb. ugyanennyi angol. Az olaszok, franciák a kiskereskedelemben is jelentős helyet foglalnak el, az angolok a pénzügyekben, a nagybani kereskedelemben. Yepes: Peru, 1820-1920. Un Siglo de desarrollo capitalista. Lima, 1972. 159-162.
