Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
258 ANDERLE ÁDÁM menő belső differenciálódást, s a nagy bányamonopóliumok indián közösségeket romboló hatását. A bányákhoz szegődök jórésze fiatal volt. A munkások 20%-a gyerek (10—14 év közt), ezen kívül 30% 21 éven aluli. A munkások zöme 15—24 év közötti; 35 év feletti bányász igen kevés.11 5 A bányákban dolgozók iskolai végzettségéről néhány adat alapján következtethetünk. Ez a perui átlagnál magasabb : Morococha bányáiban a 20-as években 65% feletti az olvasni tudók száma.11 6 Ez véleményünk szerint a 20-as évek végi munkásszervezkedés szempontjából fontos tényező: a munkásosztály tudatosodásában (ennek ütemében) van fontos szerepe. A munkafeltételek igen súlyosak a bányavidékeken. Általában egyfolytában 36 óra munka, 12 óra pihenő - csak így remélhette a munkás, hogy felvett előlegét törleszteni tudja.11 7 A fizetés pénzben ill. természetben történt. Ez utóbbi szintén az eladósodás forrása volt. A bányászok béreiről, adósságairól készült felvételek azt mutatják: a szerződötteknek igen kevés maradt a fizetésből. A munkát a rettenetes körülmények között (3800—4500 m magasan), az elemi biztonsági feltételek nélkül végezték. Ezért a betegségek és balesetek gyakoriak voltak. A hosszú munkaidővel együttjárt az a végeredmény, amit a korabeliek megfogalmaztak: általában 5 évnél többet az emberi szervezet nem bír el e feltételek mellett.118 A két világháború közötti Peru bányamunkásságának belső összetételéről szólva több rétegről kell említést tenni. Jelentős még a kétlakiak aránya: bányász-paraszt, bányász-kézműves, bányász-kiskereskedő! Ezek kezdetben csak hónapokra mentek el dolgozni, majd visszatértek eredeti foglalkozásukhoz. Ε kétlakiak másik csoportja azok, akik már állandó bányászoknak tekinthetők, de még családjuk s ők maguk is kegészítő tevékenységet (elsősorban mezőgazdaságot) folytattak. A bányászat azonban jól kvalifikált szakmunkásokat is igényelt, főleg a 20-as évek második felétől, elsősorban az ércfeldolgozók, olvasztók és a szállítás területein. Eredetét, műveltségi szintjét tekintve tehát heterogén proletariátus ez, mely azonban egyben közös vonást is hordoz: az 1920-as években döntő része első generációs munkás. Ez a bányászság ugyanakkor eléggé szétszórt, a koncentráció foka alacsony, egy térséget, Cerro de Pascót kivéve, ahol az észak-amerikai monopólium bányáiban és üzemeiben többezer munkás dolgozott.11 9 Nem véletlenül lett e térség központja a világválság alatt a munkásmozgalmaknak. A kitermelő ipar másik nagy szektorának, az olajipar termelésének látványos növekedése Piura térségéhez kötött (Talara) közel Ecuadorhoz. Az 1940-es cenzus szerint az olajbányászok száma 7111 fő, melyből 6505 Piura departamentóban dolgozott,12 0 döntő része La Brena és Máncora, valamint Parinas körzetében.12 1 Annak ellenére, hogy az 1 1 5 A. Flores: i. m. 50-52. Flores a Morococha-i központba elszegődó'kró'l készített táblázatot mutat be, korok szerint; ezek tanulságait foglaltuk össze. 1.6 Uo. 51. 1.7 Uo. 54. 1 18 Uo. 54-57. Ezzel függ össze a kiterjedt alkoholizmus is. 1 " Uo. 36-37. olajipar2 " Cens 0 ' 194 0 ' Vo 1 ' '· 272-275. lapokról összeállítva. Tumbesben 425 főt foglalkoztat az Uo. Vol. 11.33.88-90.
