Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
256 ANDERLE ÁDÁM Az 1920-as és 1940-es kataszter összehasonlítása alapján kiviláglik egy igen nagyjelentőségű tény: számos bányatulajdonos család, vállalat „tűnt el" vagy szegényedett el az említett időszakban — összefüggésben a néhány „nagy" család vagy cég további növekedésével.10 4 A perui bányatőkés-osztály deklasszálódásának folyamata meglehetősen egzakt módon tűnik elő e bányakataszterből. A bánya-összeírások családneveit vizsgálva kitűnik az is, hogy sok, a politikai életből ismert név (Loayza, Alania, Quesada, Benavides, Mujica, Languasco, Solis és mások) található közöttük. Az 1930-tól kibontakozó politikai harcokban ezeket a neveket a szélsőjobboldali irányzatokban találjuk majd meg, legtöbbet a fasiszta inspirációjú Unión Revolucionaria mozgalmában, a konzervatív politika képviselői közt, akiket az olasz, német orientáció jellemzett, - s ezzel együtt a heves USA-ellenesség. A jobboldali ellenzék egyik fő erejét ez a sierrai hacendado-bányatőkés réteg jelentette, melynek gazdasági-társadalmi pozícióit az USA imperialista tőkebehatolás erősen kikezdte.105 Az imperialista tőke megjelenése a bányászatban társadalmi kihatását és folyamatát tekintve hasonlít a cukorszektorban végbement folyamathoz; időben 1900—1930 közt zajlott le. Hasonlóan a cukorhoz, ez is csak egy jól körülhatárolható zónában, Junín departamentóban ment végbe. A különbségek természetesen fontosak: az árutermelés, ebből következően a városiasodás foka — ezen belül pl. a kispolgári-ertelmiségi rétegek összetétele, színvonala — itt alacsonyabb volt, a földrajzi tényező (3000^500 m magasság közötti térségről van szó), a lakosság összetétele más,106 az iskolázottság foka alacsonyabb stb. Itt az észak-amerikai Cerro de Pasco Copper Corp. jelentős autonómiát élvezett. A térségben a fő autoritás; rendeletei a törvény erejével hatottak, az állami tisztviselők is a kezében voltak. Jelenléte nemcsak a nemzeti bányatőkét korlátozta (és gyengítette), a zóna kereskedelmi életét is alapjaiban fenyegette. Saját kereskedelmi hálózatot alakított ugyanis ki, mely Cerro de Pasco, Morococha, Yauli, Casapalpa, Huarorchirí provinciákra terjedt ki, s importálta — saját vasútján hozva fel — a szükséges cikkeket. Ezt a kereskedelmet a vállalattal érkezett külföldiek folytatták. Ε kereskedelmi ellátásba élelmiszereikkel kapcsolódtak be a Társaság földbirtokai is. Ezzel a Társaság a térség városainak kereskedőit, kisiparosait fenyegette, ezeknek ugyanis eltűntek fogyasztóik, a hazai kisbányatőke. Fontos megemlíteni azt is, hogy a Társaság tisztviselőit is az USA-ból hozza, ezzel a hazai alkalmazotti, értelmiségi középrétegek lehetőségeit is korlátozta. Ez a tény azután sokféleképp lett vád a 30-as évek politikai harcaiban. Az imperialista tőke behatolása előtt e zóna a nagy, főleg állattenyésztő haciendák és indián közösségek világa volt, ahol a bányászat a 19. század végétől kezdett el terjeszkedni. A bányászat kérdéseit e széles agrárkeretben kell megvizsgálnunk. 104 A. Flores: i. m. 32 ezt a folyamatot a következőképp írja le: a központi zónában számos kis bányavállalkozás működött a század elején, saját dúsítóval, kohóval. Itt a Cerro de Pascón 1900-ban 15 kohó volt. 1904-ben azonban már csak 4. Ε kis vállalkozások kénytelenek a mamutcégnek eladni érceiket - majd birtokaikat is. A függés jellemző formája a dúsítón, kohón keresztül valósult meg. 105 Ennek bizonyítéka, hogy számos név, mely az 1920-as összeírásban szerepelt, 1940-ben hiányzik: pl. Quezada, Alania, Solis és mások. 106 21.814 fő csak a kecsuát beszéli; 34.087 fő a kecsua mellett a spanyolt is; 10.098 fő csak spanyolul beszél. Igen sok a külföldi is. Censo, 1940. Vol. IV. 37 és azt követő lapok.
