Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
248 ANDERLE ÁDÁM A koncentráció másik áldozata a térség kistermelő, paraszti társadalma volt. A csendes-óceáni háború előtti virágzó falvak, melyek élelmiszert, rizst, búzát, kukoricát, gyümölcsöket termeltek, s.látták el a cukortermelő haciendákat is, - a 20. század elején eltűntek. A falvak helyét „cukornád-tenger" foglalta el. A század elején a víz-kérdésben bontakozott ki a konfliktus a kisparaszti társadalom és a cukornagybirtokok közt; a cukor expanziójával (mely háromszor annyi vizet kíván, mint a hagyományos termeivények), megbomlott az évszázados „víz-egyensúly" (itt nincs eső; vizet a Chicama-folyó és kis források adnak); a cukorbárók kaparintották kezükbe az adminisztrációt a vízbérlő közösségekben.6 1 A parasztok megfosztva a víztől, fokozatosan elhagyták földjeiket. Akik tartani próbálták magukat, azokat jogi trükkökkel távolították el: 1890-1930 között kb. 5000 család vesztette el földjét a Chicama völgyben.6 2 Ε folyamat áldozatai lettek az 1920-as években a kisvárosok és a kereskedelem is. A hatalmas cukorkomplexumok egyrészt megfojtották az eddigi helyi piacokat (vidéki földbirtokosok, parasztság), másrészt egy sor városi funkciót saját kézbe vettek. Kereskedelmi cikkeket szereztek be és boltokat állítottak fel, melyekkel a vidéki kiskereskedő nem tudott versenyezni; Trujillo kereskedőházai is, melyek eddig az iparcikkek, élelmiszerkereskedelmet bonyolították, veszélybe kerültek, Salaverry kikötő polgáraival egyetemben.6 3 Ennek a folyamatnak a politikai következményei igen fontosak. Az egyik, hogy az indián napszámosok koncentrációja az agrárproletariátus (egy sajátos „cukorproletariátus") kialakulásához vezetett. Ugyanakkor, minthogy e térségben a tőkekoncentráció az egész tradicionális társadalmat fenyegette és szét is zúzta, egy közös imperialista-ellenes érdekeltség jelentkezett a földjét elveszített vidéki hacendado-osztálytól kezdve (mely összefonódott a trujillói kereskedőházakkal), a városi kereskedő és iparos, értelmiségi társadalmon keresztül a kisparasztokig, a cukorültetvények proletárjaiig. Ezt a közös fenyegetettséget — az antiimperialista szövetség lehetőségét — fejezték ki a trujillói fiatal értelmiségiek, s fejezte ki az erőit innen merítő kispolgári-polgári APRA-mozgalom az 1920-30-as években. A gyapot-kultúra sok vonásban különbözik a cukortól. Amíg a cukortermelés nagy tőkebefektetést igényel, a termelés 2 éves ciklusokra oszlik, és csak bérmunkával lehet és érdemes dolgozni, a gyapotültetvény — bár használ bérmunkát is — a részes művelés különböző formáit részesítette előnyben Peruban, ahol a részes-művelő (= yanacona) tradicionális munkaeszközeit (ökör, „lampa" = ásókapa) használja, földjének egy részén élelmiszert is termelve. Peruban a gyapotültetvényhez mindig kapcsolódik más termékek termelése is (bor, állattenyésztés, kávé és 1 rizstermelés stb.)64 a . A tulajdonostól nem 61 Klaren: i. m. 82.Minden kommentár nélkül ide kívánkozik egy adat: 1904-ben Chicamában a vízjogi bíróság elnökei Victor Larco és Alfredo Guildemeister voltak. Ε folyamat bemutatását lásd Mariátegui: Siete enseyos (1963), 20-23. Jean Piel: The place of the Peasantry in the National Life of Peru in the Nineteenth-Century. Past and Present, 1970. 46. sz. 108-133. 6 2 Ezek legtöbbje indián közösségi föld volt eredetileg, „papírral" nem lehetett igazolni a tulajdonost. Klaren: i. m. 89. 6 3 El Organismo Ejecutivo Central: Del latifundio a la cooperativa. Lima, é.n. 1 -47; P. Klaren: i. m. 14-115. 6 43 Az 1940-es cenzus szerint a rizsültetvényeken 34.759, a kávéültetvényeken 15.443, a kokagazdaságokban 22.415 napszámos dolgozott. Censo, 19'40. Vol. I. és E.E.P. 1944-45. 451-452.
