Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
VÁLTOZÁSOK PERU TÁRSADALMÁBAN 245 tek, elsősorban a közeli nagyváros, Arequipa piacára. Ε paraszti társadalom kevéssé differenciált, a gazdag parasztság igen gyenge. Annál jelentősebb viszont a saját földdel nem rendelkező, a nagybirtoktól földet bérlő kisparasztok aránya, akik a pénzjáradék mellett munkakötelezettségekkel is tartoztak a nagybirtoknak.53 Mégis, annak ellenére, hogy e már nem közösségben élő parasztság (mesztic és indián) a perui agrártársadalom döntő része, keveset tudunk róluk, helyzetük, viszonyaik bemutatása a partvidéken, a gyapotkörzetből vett adatokkal lehetséges. A tradicionálisnak tekinthető mezőgazdasági körzetek áttekintése adta tanulságok legfontosabbika az, hogy az 1920— 1940-es időszakban igen jelentős átrendeződés, mozgás jellemezte ezt a szektort. Az imperialista tőkebehatolás és az ezzel együtt jelentkező belső kapitalista fejlődés következtében a „tradicionális", sok gyarmati, (esetleg prekolumbiánus eredetű) formát őrző, a feudális formákkal sok rokonvonást mutató mezőgazdaság egyensúlya megbomlott. Az ennek következtében kibontakozó, már ismertetett tendenciák az osztályharc kiéleződését eredményezték. Ebben nagy szerepet játszottak — játszhattak — az indián közösségek, elsősorban mint olyan intézmények, melyek a nagybirtokos törekvések elleni harcot szolgálhatták. Valószínű, hogy a század eleji újjászerveződésük5 4 ezzel van összefüggésben. Ε közösségeket sokféle módon érintette és bomlasztotta a kapitalista környezet. Ezért semmiképpen sem lehet őket olyan idilli kommunisztikus formáknak felfogni, mint ahogy ezt az 1920-as években jellemezték a perui vitákban.55 A közösségeknek század elejére bekövetkező „intézményesülése" — a munkásosztályról megfogalmazott marxi formulát itt alkalmazva — véleményünk szerint olyasmit jelent, hogy az „önmagában" levő közösség „önmagáért" levővé vált. Ez új helyzet felismerését jelentette, és az erre történő reagálást mutatta.5 6 Természetesen régi formákat, szokásokat használtak fel. Az agrárszektor bemutatása azt is megmutatja, hogy e paraszti törekvések, a munkásmozgalom számára objektíve jó lehetőségeket adtak a közös harcra, kedvező lehetőséget a szövetségi politika számára. 53 A kisparasztok 86,88%-a 10 toposnál (3,5 ha) kisebb földet művel. Forrásunk C. Mostajo Chavez: Investigación sobre las condidiones agricoles de Arequipa. Informaciones Sociales, 1937. N°-2, 219-307. 54 Huarochirí közösségeinek vizsgálatából kiderül, hogy a múlt század végén, e század elején különböző' nevek alatt intézményesültek e spontán meglévő közösségek: pl. Sociedad de Auxilios Mutuos de Huarochirí 1899-ben; Sociedad Mutua Parcialidad Llambille, 1909-ben. Lupoban Sociedad Lipo Obrera néven 1918-ban stb. Ezeknek is része lehetett abban, hogy a latifundiumok nem győztek e térségben. Las actuales comunidades de indigenas. Huarochirí en 1955. 68. - Louis Faron egyenesen a comunidadok expanziójáról ír 1880-1905 között, bár nem dokumentálja. - Ez szerintünk nem mond ellent feltétlenül a nagybirtok expanziójának. Louis Faron: La formáción de los comunidades indigenas en un valle de la costa peruana. Az „Estudios sobre la cultura peruana" Lima, 1964 kötetben, 41 (ez az egész probléma teljesen ismeretlen, a fenti tanulmány alapján vetjük fel.) 5 s Anderle Ádám: Agrárkérdés Peruban az 1920-as években. Acta Historica, Acta Universitatis Szegediensis. T. XXXV. Szeged. 1972. 61-79. 56 Itt egyfajta tendencia jelentkezésére utalunk, s nem arra, hogy ez mindenütt végbement volna. Ahol ez nem történt meg, ott a közösségek könnyebben áldozatai lettek a földrabló törekvéseknek. 3 Századok 1977/2
