Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
240 ANDERLE ÁDÁM colonók vívtak az haciendák ellen. Másrészt mutatják azok a térségek is, ahol nem alakul ki hacienda (kis, zárt völgyek). Itt az indián paraszti differenciálódás a közösségeken belüli,piarcok" formájában jelent meg. Két példát mutatunk be: a cuzcói Lauramarca haciendát és a környező comunidadokat, valamint Huarochirí közösségeit. A Lauramarca-hacienda3 0 3600 méter felett terül el. A 20-as években már lezárult terjeszkedésének korszaka, a Saldivar család 35 ezer négyzetmérföldes birtoka 1 /4-én földművelést, 3/4-én állattenyésztést folytatott.3 1 Az 1876 utáni birtoknövekedés következtében az itt maradt közösségek zárt, levegőtlenné és perspektívátlanná, lehetőség híján új terület befogására képtelenné váltak. A demográfiai növekedés miatt a kiút számukra a haciendán a colono sors lett, s részben a fonás-szövés, mely igen jelentős önálló tevékenység maradt Ocongate körzetében.32 Ε társadalomban jelentős a kiskereskedők és közvetítők száma is, akik a gyapjú összegyűjtését és a Cuzco felé közvetítését végezték. Ezek a parasztokkal szoros kapcsolatba kerülve, a közösségek kontrollját is átvették. A közösségek alapvetően állattenyésztést folytattak éppúgy, mint a hacienda.3 3 A colonók követeléseit vizsgálva, két csomópontot láthatunk: az egyik a kapott parcelláért és a nagybirtok legelőin (amelyről tovább él a gondolat, hogy az indiánoké volt) való legeltetés jogáért teljesítendő szolgáltatások csökkentéséért folyó harc. Ε szolgáltatások sokfélék voltak: 26 héten keresztül dolgozni a hacienda szántóin vagy legelőin a „térségben szokásos" napszámért; a hacendadó és rokonai házában (ezCuzcoban is lehet) ingyen házimunka („pongo"); a szántóért évente 4—8 sol bér; a legelőn legeltetett állatok után 0,15-0,30 sol. De kell dolgoznia a colonónak a hacienda építkezésein, útjavításoknál és -építésnél, sőt a hacienda termékeinek szállítása (saját állatokkal) is az ő feladatuk.34 A colonos harcainak fellángolása azt mutatja, hogy ezek a sok ideig változatlan kötelezettségek nőttek a piaci lehetőségekkel, illetve belső struktúrájukban változás következett be: nőtt a pénzben fizetendő, illetve a munkában lerovandó járadék aránya. Ezek csökkentése az 1920—30-as években többször megfogalmazódott a követelésekben.3 5 Ezzel egyidőben folyt a harc — s ez a másik központi követelés a két világháború közt — a gyapjúra vonatkozó kényszereladás megszüntetéséért.36 A paraszti osztályharc jó érzékkel tette erre a súlypontot, hiszen a paraszt gazdasági erősödésének fő forrása a gyapjú volt. Ebben a harcban a colono-társadalomnak segítői a kis- és közvetítő kereskedők voltak. A hacienda ugyanis nagyban, közvetítők nélkül adta el arequipai angol export-3 0 Wilson Reâtegui: Explotación agropecuaria y las movilizaciones campesinas en Lauramarca -Cuzco. 1920-1960. Lima, 1974 tanulmányának adatait használjuk itt fel. 31 I.m. 9. A nagybirtokon 3024 colono élt 1940-ben. 32 Uo. 10. 33 Uo. 14, 22. A haciendának 1928-ban 17.000 lámája, 300 juha volt. A parasztok saját állománya 10.533. 34 Uo. 30-35, 44-45. 35 Pl. „8 órára" csökkenteni a napi munkát; ezért emelt napszám: limitálni és megfizetni a ,,pongó" t. Emellett más, nem gazdasági követelések is megtalálhatók, pl. az iskoláik fenntartása az haciendák feladata legyen, stb. uo. 38-40. 36 Az hacienda ugyanis csupán töredékét fizette a piaci árnak·! Egy 1936-os paraszti követelés mutatja, hogy még nem sikerült ezt a jogot megszüntetni, bár 1923-ban egy elnöki dekrétum ezt elrendelte. Uo. 38,49, 121.
