Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
238 ANDERLE ÁDÁM Jellemző módon e folyamatot regényeiben a perui író, José Maria Arguedas2 2 mutatta be először teljes mélységében, s művei alapján a francia Fr. Chevalier rajzolta meg - igen erősen hipotetikus jelleggel — az induló átalakulást. A 19. században egyfajta „egyensúlyi állapot" jött létre a gazdasági-társadalmi viszonyokban, a kizsákmányolás rendszerében, ahol a Sierra társadalmát egyik oldalon az indián comunidadok parasztjai, a másikon a meszticek és a „mistis", az uralkodó osztály helyi képviselői alkották: fehér kereskedők, birtokosok, akik földjeikből, kölcsönzésből, uzsorakamatokból éltek. A parasztcsaládok egyénileg művelték szántójukat. A legelő, a „puna" közös volt. A változás kezdetét egy falu példáján Arguedas a következőképpen írja le: „A széles puna mindenkié volt. Nem voltak kőfallal, vagy dróttal körülvett legelők; a hatalmas punának nem volt gazdája. Az indiánok szabadon éltek, ott ahol tetszett... A mistis és meszticek visszaemlékeztek még a punákra: Legelők! Állatok! A hidegtől megfeketedett buta indiánok! Gyerünk, mindannyian, kaparintsuk meg a punát. Vállalták, hogy megtisztítják mindörökre a chukllas-tól (indián kunyhó), a falvaktól; tüske- és kőkerítéseket kezdtek emelni a szabad punán." Ε partvidéki fellendülés haszonélvezői a „mistis", a helyi fehérek és a meszticek. Chevalier e 20. század elején kibontakozó folyamatot az angol enclosure-hoz hasonlítja gyorsasága és kíméletlensége miatt : elveszik az indiánok földjeit — megvásárolva a bírákat, jegyzőket, községi írnokokat —, a közös legelőket, majd megpróbálják egymástól is elragadni a földeket.2 3 Ε folyamatot Puno departamento 8 provinciájának adataival érzékeltethetjük. Itt 1876-ban 703 hacienda volt, 1915-ben már 3219, s ezek nem aprózódással jöttek létre. Carabaya provinciában 1876-ban egyetlen hacienda sincs, 1915-ben már 125. Az indián felkelések és banditamozgalmak hátterében tehát a közösségi földek elvétele áll magyarázatként, amikor az indián parasztok ellenálltak e folyamatnak.24 A 20. század első évtizedeiben, tehát egy új latifundiumrendszer alakult ki, mely a növekvő piaclehetőségekből akart profitálni. Ε folyamatot érzékeltetheti egy állami bizottság 1922. évi jelentése, mely Puno és Cuzco departamentóiban vizsgálódott, hogy magyarázatot találjon az indián nyugtalanságra. Ε bizottság adatai szerint a támadás fő célpontja az indián földek voltak. Ezt a dél-sierrai provinciák hatóságaihoz beérkezett 22 J. M. Arguedas gyermekkorát Puquio indián faluban töltötte, beszél Kecsuául, élményeit innen hozza. Puquio 130 km-re fekszik a tengerparttól, 3000 m magasan. Itt például a limai élelmiszerárak indexei jól bizonyítják, hogy a kereslet nagy volt. Az élőállat ára példátlanul emelkedett Limában: 1913-1920 közt 225%-kal. 2 3 Idézi Chevalier: La expansion de la gran propriedad en el Alto Peru del siglo XX. Imperialismo y el agro peruano. Lima, é.n. lapszámozás nincs. 24 Puno dept-ban 1895-től számos ilyen mozgalom volt, ezek 1921-23-ban kulmináltak. A legnagyobb Huancaré felkelése volt, melyet különösen kegyetlenül zúztak szét. Ilyen felkelések voltak Apurimac-ban is (1921-22). A haciendák terjeszkedése: Lampa provinciában 1906-ban 52, 1924-ben 682 hacienda, Azángaro provinciában 1879-ben 178, 1915-ben 611 hacienda volt. Az adatokat közli D. C. Hazen: The Awakening of Puno: Government Policy and the Indian Problem in Southern Peru. 1900-1955. Yale Univ. 1974. Ε folyamatról írja a Puno bíróságának elnöke 1924-ben: „Csalás, ravaszság vagy eró'szak által az indiánok földjeinek nagy része a latinfundiumok kiterjedésének növekedéséhez járult hozzá." Az ennek során történő mesterkedések formái sokfélék, ezekről sokat írt a történeti irodalom, de a korabeli indiánvédő (indigenista) értelmiség is. Chevalier: i. m.
