Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
232 ANDERLE ÁDÁM „Faj" és „osztály" összefüggései Peruban Az eddig elmondottak csak részben segítenek közelíteni a fogalmak meghatározásához. A nyelvi kritérium alapján mégis pontosan meghatározható az „indiánoknak" bizonyos része: azok, akik csak indián nyelvet beszélnek.6 A „fehér" vagy a „mesztic" azonban kevésbé különíthető el, így a csak spanyolt beszélők közül a 19—20. században Európából és Észak-Amerikából bevándoroltak és közvetlen leszármazottak tartoznak a „fehér" kategóriába minden különösebb vita nélkül. Alexander Lipschütz, a chilei kommunista tudós, aki a különböző, burkoltan vagy nyíltan faji előítéletektől terhes megítélések ellen küzdött, már az 1940-es években világosan megfogalmazta az indián fogalmával kapcsolatban: „ ... az indián faj, annak ellenére, hogy bizonyos fokig biológiailag is jellemezhető, mindig és ugyanakkor társadalmi dolog, vagyis nem lehet felfogni, megérteni, megmagyarázni mint tisztán biológiai lényeget."7 Lipschütz az „indio" két nagy csoportját különbözteti meg. A „tiszta indián" kategóriában három csoportot különít el: a) akik az indián nyelvet beszélik, b) „indián biológiai meghatározottságú emberek, akik ugyanakkor spanyolul beszélnek", c) a kettő közt átmenet: a kétnyelvűek. Lipschütz a másik indián csoportba a meszticeket sorolja, (amiben általános progresszív latin-amerikai vélekedést is kifejez) s utal arra, hogy sokan a „mesztic"-ekhez sorolják magukat, ezzel akarván önmaguk társadalmi megítélését, besorolását javítani. Ε „blanquizacióan" (,/ehéresítés") jelenségét a hivatalos magatartások támogatják, s az összeírásokban is ez tükröződik.8 Ε megjegyzés már utal arra, hogy a ,Jaji besorolás" alapja a társadalmi helyzet. Ahogy Lipschütz rámutat: az a tény, hogy a hódítók fehérek voltak, a leigázottak pedig indiánok, alakította ki a „faji aspektust". A társadalmi privilégiumokat a hódítók igyekeztek biológiailag is alátámasztani („vértisztaság" „limpieza de sangre"); az úr, a senor, helyzetének védelmére segítségül hívta a bőr színét, s mindezt úgy állította be, mint természeti törvényt. így a körülmények ereje folytán a társadalmi viszonyok biológiai-faji aspektusban kristályosodtak ki. Ez azonban azt is maga után vonta, mutat rá Lipschütz, hogy az alsóbb osztályokból felemelkedők részéről egyfajta „faji képmutatás" jelentkezik, alkalmazkodás az uralkodó osztályhoz. Ezt a meszticek részéről „önvédelmi reflexnek" tartja.9 Ezt a lipschützi gondolatmenetet a perui történeti kutatások igazolták és gazdagították. A 19. században kialakuló független perui állam megőrizte az előjogok és elnyomás gyarmati struktúrájának legfőbb elemeit. A születés, a bőrszín, a gazdasági hatalom (a latifundium) bástyái lehetővé tették, hogy a fehér gyarmati uralkodó osztály egy jelentéktelen számú mesztic réteget befogadva (elsősorban a hadseregen keresztül történt e mozgás), megőrizze előjogait. 6 A perui szóhasználat a Selva vad indián törzseit a „salvajé' jelzővel illeti;,,indio" a civilizációban élőket jelenti. 7 Lipschütz: El Indoamericanismo y el probléma racial en las Américas. Santiago de Chile. 1944. 39. 8 Uo. 72. és köv. 9 Uo. 53-87. Lipschütz más művei: Indoamericanismo y Raza India. Santiago, 1937; La Comunidad indigena en América y en Chile, Santiago, 1944, ugyanezen gondolatkörben mozognak.
