Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
ROMÁNIA FÜGGETLENSÉGÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA 225 1876. december 11 /23-án a szultán kihirdetett egy liberális elveket is tartalmazó alkotmányt, melyben nem kevés oroszellenes célzatossággal helyt kapott a polgári jogegyenlőség, vallás-, sajtó- és gyülekezési szabadság, de nem változott a „vazallus tartományok" jogállása. Az alkotmány nagy felháborodást, a semlegesség híveinek táborában pedig komoly csalódást okozott Romániában is. A külügyminiszter a nagyhatalmaknál tiltakozott, a parlament támogatta, a háborús hangulat felfokozódott. Január közepén a liberális képviselőket tájékoztatták az orosz—román konvenció tervéről, s azok többsége egyetértett vele. A kormány új választásokat írt ki, hogy biztos többséggel a háta mögött, nyugodtan folytathassa az immár határozottan oroszbarát külpolitikát. Április 1/13-án egy kibővített minisztertanács még egyszer megvitatta Románia lehetőségeit. A politikusokat óvatosság, tartózkodás jellemezte, a semlegesség mellett felhozható elvi, az orosz szövetség mellett szóló gyakorlati érvek változatos felvonultatásával. A liberálisok bírálták Oroszországot, hangsúlyozták, hogy egy nagy délszláv állam születése nem áll Románia érdekében, s volt aki egyenesen az osztrák—magyar megszállás szükségét említette, mivel így lehetne megakadályozni az ország hadszíntérré változását.9 A nagy káosz ellenére lényegében egy álláspont dominált, az, amelyik az Oroszországgal való nem politikai természetű együttműködést, s Ausztria-Magyarország pártfogását kereste. Április 3/16-án az ismét külügyminiszterré kinevezett Kogälniceanu és Sztuart báró, orosz ügyvivő aláírták az orosz—román egyezményt, melynek értelmében „a császári kormány tiszteletben kívánván tartani a Román Állam területi sérthetetlenségét, megállapodott Őfensége I. Károly Uralkodó kormányával egy külön konvencióban az orosz csapatok romániai átvonulásáról".10 A szerződés biztosítja (Bukarest elkerülésével) az orosz csapatok szabad, baráti átvonulását. Az ellátást fizetség ellenében a román hatóságok végzik, a szállításban pedig 40% tarifakedvezményt kapnak. Kifelé a diplomaták még őrzik a semlegesség látszatát, Andrássyt pedig arra kérik: ,kettőzze meg erőfeszítéseit Konstantinápolyban, hogy Románia ne legyen hadszíntérré".1 1 Andrássy nem tudott a Portától erre ígéretet szerezni, Lord Derby pedig cinikusan kijelentette: „Igazságtalan lenne a törökök bevonulását ellenezni, ha megtűrnék az oroszok bevonulását Romániába."12 Románia rákényszerült, hogy az orosz csapatok felvonulása idején maga védje meg magát a törökkel szemben. A mozgósított csapatok (58 700 katona, 190 ágyú) tüzérsége védte a Duna vonalát - igaz, a törökök csupán portyázó alakulatokat küldtek rendszertelenül a román partokra. Április 29/május 11-én a parlament megállapította, hogy Törökország hadiállapotba került Romániával szemben. Május 9/21-én a zsúfolt képviselőházban Kogälniceanu külügyminiszter bejelentette a török birodalommal való teljes szakítást. „Függetlenek, önálló nemzet vagyunk", mondotta, s a képviselők ünnepélyesen kinyilvánították az önálló Románia megszületését. A nagyhatalmak általában ellenségesen vagy nagyon tartózkodóan fogadták Románia lépését. Érdemben csupán Oroszország támogatta. Pénzkölcsönt folyósított, s az égető 'Documente ... II. 169. sz. irat. Bővebben idézi N. Iorga: Politica externä a Regelui Carol L Bucurejti 1923, 203-207. I "Documente ... II. Bucurejti 1952. 193. sz. irat. II Kogälniceanu 1877. ápr. 11-i üzenete a bécsi román ügyvivőhöz. Documente ... II. 323. sz. irat, ld. még 213. sz. 12 Documente ... II. 259. sz. irat.
