Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

KRÓNIKA 205 részek szerzője viszont 1935-től Pintér István; ő foglalkozik az antifasiszta függetlenségi mozgalom és ellenállás kérdéseivel is. Az ellenforradalmi korszak egészére vonatkozóan a gazdaságtörténeti részek Berend T. Iván, Ránki György, Szuhay Miklós munkásságának eredményei; Berend és Ránki úttörő módon vállalkozott a társadalomtörténeti vizsgálatokra is. Hasonlóképpen teljesen új eredményt jelentenek a művelődéstörténeti, ideológia-történeti részek, amelyeket a 20-as évek vonatkozásában Márkus László, a 30-as évektől Lackó Miklós dolgozott ki. Az egyetemestörténeti fejezetek Ormos Mária és Incze Miklós munkái. A tízkötetes sorozat többi kötetei 4—6 fős szerzői kollektíváihoz viszonyítva kivételesnek, egyáltalán nem ideálisnak, de a körülmények folytán aligha elkerülhetőnek tekinthető, hogy a 8. kötet üyen nagy, 15 fős szerzői kollektívával dolgozott. A kötet szerkesztőire (főszerkesztő: Ránki György, szerkesztők: Hajdú Tibor és Tilkovszky Lóránt) nagy terhet rótt a párhuzamos külpolitikai, belpolitikai, munkásmczgalomtörténeti stb. kéziratok egybeszerkesztése a tematikában megállapított egyes periódusok és alperiódusok komplex képévé. Olykor még egy-egy alfejezeten sőt annál is kisebb tartalmi egységen belül is két-három szerző munkája olvad így egybe, körülményessé téve a szerzők nevének a tartalomjegyzékben való feltüntetését. Ehelyett egyrészt az Előszóban történik általános utalás arra, hogy az egyes szerzők mely vonatkozásokat dolgozták ki, mint azon területek szakértői, másrészt a kötet végén egy, az oldalszámokra is utaló kimutatásból pontosan is megállapítható, mely szövegrész kitől származik. Ennek a sok szerkesztési nehézséget okozó módszernek megvolt azonban az a határozott előnye, hogy meggyorsította a szerzői kéziratok elkészülését, minden további munkálatnak ezt a legfontosabb, nélkülözhetetlen előfeltételét, minthogy az egyes szerzőkre aránylag kis terjedelem hárult, s a szerzőknek nem kellett olyan területekre, problémákra kiterjeszkedniük, ahol kevésbé otthonosak. A nyers, majd javított kéziratok fölött a szerzői kollektíva keretében folytatott viták után 1974-ben már a kötet megszerkesztett kéziratának nyilvános vitáira kerülhetett sor, szakemberek széles körű részvételével. A felkért lektorok részletes és alapos véleményei mellett különösen a jogtörténészek, tudománytörténészek s a hadtörténészek hozzászólásai bizonyultak igen gyümölcsözőhek. A 15 szerző munkájaként létrejött szöveg bizonyos stiláris egységesítése, csiszolgatása, amelyből a kiadói szerkesztők igen nagy részt vállaltak, még ezután is sok időt és energiát vett igénybe. Ennek során irányadó a sorozat egészének jellegére vonatkozóan megadott azon szempont volt, hogy a tudományos szintézis szövege az átlagosan jól művelt olvasók számára is közérthető és olvasmányos legyen. Az előadás általában elemzően-ismeretközlő, az ideológiatörténeti fejezeteké viszont némileg -egyáltalán nem disszonáns módon - esszé-szerű. A szöveg átgondolt tagolásával, az átfogó és egyedi címek „hierarchiájának" következetességével igyekeztünk vüágossá tenni a kötet szerkezeti felépítését, és könnyen áttekinthetővé tartalmát, amelynek gazdagságára az ún. „élőfejek" igen differenciált alkalmazásával is igyekeztünk felhívni a figyelmet. Az alapjában kronológiai rendben haladó, és periódusok szerint tagolt előadás folyamát időnként tematikus fejezetek közbeiktatódása élénkíti: így az első világháború és a forradalmak után kialakult európai helyzetről, illetve a fasizmus európai térhódításáról a 30-as években képet adó önálló egyetemestörténeti fejezetek, továbbá a két világháború közötti nemzetgazdasági helyzetet ismertető, a magyar társadalom szerkezetét vizsgáló, valamint az ideológiatörténeti fejezetek. De ilyen típusú az az alfejezet is, amefy a magyar külpolitikának a diplomáciai lépések mögött meghúzódó mélyebb mozgatóerőit vizsgálva világítja meg az utat, amely az országot a háborúhoz és a katasztrófához vezette. A kronologikus tárgyalás során előadott, és lehetőség szerint ott is sokoldalúan megvilágított és elemzett ismeretanyag ezekben a részben fclőre bocsátott, részben visszatekintő, de mindenképpen nagyobb távlatokat adó fejezetekben rendeződik el igazán az általános európai viszonyok és a hazai gazdasági, társadalmi, ideológiai állapotok fejlődésükben bemutatott és értékelt összképében. A szerkesztés során igyekeztünk elkerülni a felesleges ismétlődéseket, de nem tekintettük feleslegesnek az ismételt visszatérést egy-egy kérdésre abban az esetben, ha az a kérdés több aspektusból való megvilágítását, s ezzel értelmezésének gazdagítását, az összképben való elhelyezésével pedig annak meggyőzőbb értékelését is segítette elő. Szintézisben sohasem kaphat a tényanyag oly részletes bemutatást, mint monografikus munkában; az elvi fejtegetéseket és megállapításokat mégis a forrásokra való utalással, esetleg azokból való idézéssel is, meggyőző módon hitelesíteni kell. A lapalji ún. lábjegyzetek szerepét a szövegben szereplő szó szerinti idézetek forrásainak pontos megjelölésére korlátoztuk; az idézett legfontosabb