Századok – 1977
Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III
502 PINTÉR ISTVÁN volt tapasztalható, a vezetők harcossága lényegesen megszelídült. A kommunistákkal való akcióegység elutasítása, az egységfront követelőinek a kongresszusi küldöttek körélpől való eltávolítása, a pártgyűlésen szervezeti kérdések előtérbe állítása jelezte,6 hogy a pártvezetőség — ígéretei ellenére — nem kíván alapvetően változtatni a fasizmus elleni harcban a párt eddigi politikáján, főleg annak módszerein. A pártvezetőség Mónus— Buchinger vezette tagjai — az MSzDP gyakorlati politikájának alapvető megtartása mellett — elengedhetetlenül szükségesnek tartották, hogy legalább a szellemi szféra területén változást érjenek el. A fasizmus elleni szellemi harc kibontakoztatásán a fentebb említettek Hitler győzelme óta több-kevesebb sikerrel munkálkodtak. Felfogásuk az volt, hogy magyar körülmények között a fasizmus elleni harcban e téren lehetne olyan eredményeket elérni, amelyek képesek a szocialista szervezeteket fenntartani, és a munkásságot felkészíteni — egy kedvezőbb időpontban — a fasizmussal való leszámolásra. Buchinger, Mónus és társaik a kongresszus előestéjén a szellemi szféra minden területén nagy erőfeszítéseket tettek saját politika: elképzeléseik megoldására. „Mi a munkásmozgalom feladata az adott viszonyok között Magyarországon? " — tette fel a kérdést Mónus közvetlenül a kongresszus előtt. Válasz: „A szocialista mozgalom szellemének és szervezetének fenntartása. Ha azt biztosítjuk, akkor megteremtjük a sikeres előfeltételeit annak a küzdelemnek, amelyet a viszonyok kedvezőbb változásával folytatnunk kell."7 Ε politika lényegét tekintve nem más, mint a kivárás, „a halogatás",illetve Kautsky szavaival élve „kimerítés" taktikája, amit először a hitleri fasizmus győzelme után Kautsky fogalmazott meg, s ez — ha bizonyos korrekciókkal is —, éveken keresztül Mónus kedvelt vesszőparipája volt. A kivárást, a halogató taktikát, Mónus és társai azonban csak a nagy politikai akciókra értették, közben szellemi síkon támadást szorgalmaztak a fasizmus ellen. Kétségtelen, hogy ez kevés, nagyon kevés volt a főleg politikai fegyverekkel támadó fasizmus ellen, mégis igazságtalanok lennénk a magyar szociáldemokráciával szemben, ha nem értékelnénk azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a „szellemi offenzíva" során kifejtettek. Az MSzDP vezetői a fasizmusról A Mónus—Buchinger-féle tervekben a szellemi offenzíva fontos szerepet játszott a fasizmus igazi arcának bemutatásában és leleplezésében. Már korábban — 1933 és 35 között — a Népszavában, a Szocializmusban és a párt más időszaki sajtótermékeiben is törekedtek erre. 1935 nyarán a szociáldemokrata párt teoretikusai tovább léptek. Arra vállalkoztak, hogy összegezik a nemzetközi és hazai szociáldemokrata teoretikusok által a fasizmus igazi arcának bemutatásában és leleplezésében. Már korábban — 1933—35 számában a szervezett dolgozók közkincsévé teszik. A következőkben — korántsem a teljességre törekvés igényével — áttekintést kívánok adni arról, hogy milyen értékelést is adott az MSzDP a fasizmusról. Előre kell azonban mindjárt bocsátanom, hogy — szemben a nemzetközi és magyar kommunista mozgalom 6 Pl Archívum, 651. f. 6. cs. (1935. szept. 20-i rendőrségi jelentés.) Továbbá lásd Pintér István id. tanulmányát. 7 Mónus Illés: A magyar munkásmozgalom feladatai. Szocializmus, 1935. szeptember.
