Századok – 1977

Tanulmányok - Pintér István: Az MSzDP vezetői a fasizmusról és a fasizmus ellen hírdetett „szellemi offenzivá”-ról 500/III

Pintér István: AZ MSZDP VEZETŐI A FASIZMUSRÓL ÉS A FASIZMUS ELLEN HIRDETETT SZELLEMI OFFENZÍVÁÉRÓL A harmincas évek közepén Gömbös Gyula kísérletet tett arra, hogy Magyarországon is - az olasz és német „minta" nyomán — bevezesse a totális fasiszta diktatúrát. Gömbös a tervét azonban akkor kívánta realizálni, amikor átmenetileg a fasiszta terjeszkedés Európában megtorpant, amikor a Népszövetségben, a Hitlerrel szemben álló országok kormányai, főleg a Szovjetunió és Franciaország részéről, elsősorban pedig a nemzetközi munkásmozgalomban határozott erőfeszítések történtek a fasizmus megfékezésére és az antifasiszta harc, az ellentámadás kibontakoztatására. A kedvezőtlenül alakuló nemzetközi helyzet meg a náci fasizmus módszereitől való „viszolygás" a magyar uralkodó osztályokon belül is növelte Gömbös törekvéseivel szemben állók táborát, de fokozta a szakszervezetek felszámolása és a fasiszta kamarák bevezetése ellen fellépő szervezett munkásság ellenállását és harckészségét. Ebben a helyzetben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSzDP) vezetősége, különösen ennek peyeri szárnya, amely eddig mindent megkísérelt, hogy lojális kapcsolatot alakítson ki Gömbös kormányával, kénytelen tudomásul venni: a fasiszta kormányfő totális diktatúrára tör, ilyen körülmények között a neki tett engedmény sohasem lesz elég, a munkásosztálynak pedig — különösen az antifasiszta erők nemzetközi fellépése idején — a már eddig tett is túlságosan sok. A pártvezetőségen belül is ellentétes vélemények voltak a kérdésben. Mind erőteljesebben éreztette hatását a pártközvéleménynek az a felfogása, hogy a Gömbös terveire nézve kedvezőtlen küí- és belpolitikát, a kormányfő megnövekedett gondjait, polgári ellenzéke háborgásait és a szervezett munkásság harckészségét jobban kellene hasznosítani a szocialista mozgalomban. A munkásmozgalomra viszonylag kedvezőbb helyzet alkalmasnak bizonyult arra, hogy 1935 szeptemberére az MSzDP vezetősége végre összehívja a több alkalommal elhalasztott pártkongresszust és meghatározza a párt előtt álló feladatokat. Természetesen a pártvezetőségnek számolnia kellett azzal is, hogy a magyar munkásmozgalom fellendülése, és ebben a kommunisták, vagy korabeli kifejezéssel élve az egységfrontosok megnövekedett szerepe komoly gondokat is okoz.1

Utóbbit csak tetézte, hogy a Komintern VII. kongresszusa nyomán az egységfrontos, sőt már a népfrontos törekvések növekedése is várható volt. Gömbös törekvései egyfelől, a kedvezőbb helyzet és az antifasiszta akciók sürgetése másfelől, arra késztette a pártvezetőség Mónus Illés, Buchinger 1 Részletesebben lásd: Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933-35-ös években. Századok 1975. 1-2. sz.