Századok – 1977
Tanulmányok - Erdődy Gábor: A forradalmi magyar kormányzat és sajtóorgánumai a németországi változásokról 1848-ban 463/III
494 ERDÖDY GÁBOR látni, hogy minden esetleges bizalom félreértés volt".18 6 Leszámolt tehát Berlinhez fűződő maradék illúzióival, megítélése szerint a német közvéleményhez hasonlóan. Véleményét a dél-német térségben mutatkozó, általa a sikertelen frankfurti felkelés következményének tekintett megmozdulásokra alapozta. ,A frankfurti szeptember 18-ai esemény . . . jeladás volt egy forradalom kitörésére, melly egész délnyugati Németországban elágazott" - jelenti a Közlöny.18 7 „A frankfurti események nem voltak elszigetelt vak tünemény, sem pedig pillanat eredményei" -állapítja meg a Pesti Hírlap az egyidejű badeni, würtembergi köztársasági felkelések ismeretében, előre megszervezett akciót tételezve fel és nyugtalankodva esetleges továbbterjedése miatt.18 8 A „nép tömegestől kel fel a köztársaság mellett .. . Németország sorsa fordulópont felé siet" — mutat rá az elkövetkezendő napok jelentőségére az idézett cikkíró.1 8 9 Az események gyorsan követték egymást, s a Kossuth Hírlapja hamarosan a republikánus felkelés elnyomásáról számolhatott be. Ellentétben azonban a Pesti Hírlappal, a köztársasági kísérleteket nem ítéli el, sőt kifejezetten pozitívan emlékszik meg a halottnak hitt Struve 1848-as tevékenységéről: „Szegény Struve, dicső szándékodnak jutalma a martyrkoszorú lőn, miként minden nagynak és nemesnek. Bizonyára bekövetkezik, s tán nemsokára, midőn érdemeidet elismerve, Németország egy óriási emléket emelend azon elvnek, mellyet te képviseltél — a német köztársaságot."190 A republikánus kísérletek melletti rokonszenv természetesen nem tekinthető ez idő tájt a forradalmi magyar kormányzatot támogató közvélemény egészére jellemzőnek, határozottan jelzi azonban a meginduló változásokat. Teljes egyetértés mutatkozott viszont az egységmozgalom jövőjét alapjaiban megkérdőjelező ellenforradalmi törekvések megítélésében. A németországi erőviszonyok kedvezőtlen alakulása szétoszlatta a magyar politikusok Frankfurthoz kötött reményeit, olyannyira, hogy Barsi József Kossuth Hírlapjában megjelent október 18-i cikke hiú ábrándnak tekintette már a „grosses einiges Deutschlandot".191 Mindezzel együtt — mint azt Hajnal István megállapította — a koncepció nem volt illúzió, s amíg tartott, emelte a kormány öntudatát, biztonságérzetét és növelte tekintélyét a külföld felé.192 Berlinben és Frankfurtban a reakció diadalát ünnepelte. Az őszi forradalmi hullám azonban nem zárult még le Németországban és tetőpontját is csak később, október 6-án érte el Bécsben. A magyar politikusok tisztában voltak azzal, hogy a bécsi forradalmárok Magyarország szabadságának védelmére is ragadtak fegyvert. A két nép érdekközösségén túl az egész kontinens történetének jelentős fordulópontjaként láttatták a fejleményeket. A Pesti Hírlap világtörténelmi szerepet jósolt a birodalmi fővárosnak, mert a sors akaratából azt olvasta ki, hogy „egy közös csatában együtt vívják ki a külön nemzetek a közös szabadságot, a közös elnyomás fészkében".19 3 A bécsi forradalom jelentőségének 186 KH, 1848. IX. 30. 359. 187 Kny. 1848. X. 4. 591. 188 PH, 1848. X. 1. 925; vö.: IX. 28. 913; KH, 1848. IX. 30. 359. 189 PH, 1848. X. 6. 936. 190 KH, 1848. X. 10. 396. 191 KH, 1848. X. 18.421. 19 2 Hajnal István: i. m. 65. 193 PH, 1848. X. 13.959.
