Századok – 1977
Tanulmányok - Erdődy Gábor: A forradalmi magyar kormányzat és sajtóorgánumai a németországi változásokról 1848-ban 463/III
486 ERDÖDY GÁBOR pozitív irányú kibontakozás lehetőségeit kedvezőnek ítélte. Augusztus 6-i megállapítása szerint „Németország egységének felülről lefelé igazsággá kell válnia. Németországot csak most lehet békéssé tenni hosszú időre, ha tudniillik a népnek a nyereményeket nemcsak biztosítják a kormányok, hanem jóakaratúlag erősítik a szabadság épületét."13 2 A cikkíró tehát a német történelem soha vissza nem térő pillanatát látta elérkezni, amikor az arra hivatott politikusoknak a forradalom továbbfejlesztése, vagy a bizonytalan kimenetelű háborúskodás között kell választaniuk, és egyértelműen állást foglalt a társadalom felülről végrehajtandó átalakításának útja mellett. Optimista hang jellemezte a bécsi politikusok várható cselekedeteit vizsgáló Telekit is, aki azt állította, hogy a bécsi minisztérium saját érdekében kénytelen lesz felvenni a német színeket.13 3 Lényegesen kevesebb reményre jogosító hírek érkeztek a magyar hírlapok berlini erőviszonyokat taglaló tudósítóitól. A Közlöny arról számol be, hogy a „hatalomnak Frankfurtbani összpontosítása ellen naponkint határozottabban nyilatkozik a lakosság egy része, különösen a katonaság ... és maga a kormány is mindinkább elhatározva lesz ellenszegülő helyzetbe tenni magát a frankfurti gyűlés törekvései ellenében."13 4 A Kossuth Hírlapja ezzel egy időben afelett fejezte ki sajnálkozását, hogy „Berlinben a porosz hazafiság különösen felkapott egy idő óta a német nemzetiség és hazafiság ellenében". Ugyanakkor azt is észrevette, hogy „a nép a laktanyák előtt összecsoportosult, hangosan követelvén a német színek kitűzését".13 5 A Közlöny polgárháború és köztársasági forradalom lehetőségét sugalló állítását azonban határozottan elveti és egyaránt megrója a forradalmi hangulat előidézésén fáradozó berlini demokratákat, valamint az arról fecsegő hazai szerkesztőket.13 6 Felismerve az ellentétes tendenciákat, az idézett magyar hírlapok és politikusok a végső esélyek megítélésében tehát reményeik állandó növekedése mellett óvatos, mértéktartó következtetésekre jutottak. Másképpen nyilatkozott az egymásnak ellentmondó jeleket ugyancsak összevető Csernátoni, a Márczius Tizenötödike szerkesztője: „Nem csinálunk mi magunknak álmokat egy hatalmas egységes Németországról, bár Jósika Miklóssal sem tartunk, ki Németországnak egy kormány alatti összpontosulását lehetetlennek tartja. Nem futja el figyelmünket azon ellenszenv sem, melly Frankfurt irányában a berlini és müncheni udvaroknál fejledezni kezd ... És ezt a bécsi reactionario - szláv intrig-nek munkálatait látva, bár egy előbb vagy utóbb kitörő német egységi harczot kikerülhetetlennek hiszünk is, de azért Frankfurt ügyének. . . végső győzelméről egy pillanatig sem kételkedünk" (kiemelés E. G.j13 1 — szögezi le a Batthyány-kormány baloldali ellenzékének egyik szószólója. Az egység létrejöttében tehát nem kételkedik, a célhoz vezető utat azonban egészen más irányban keresi. Az össznémet érdekek igazán következetes képviselőit a munkásosztály soraiban igyekszik megtalálni, s a harc sikeres megvívásához szükséges erőt is felfedezni véli bennük.138 133 PH, 1848. VIII. 6. 734. 13 3 Teleki László 1848. VIII. 3-i beszéde - ld. Ladislaus Szalay: i. m. 10; közli: Pap Dénes: i. m. I. 304; vö.: a minisztérium VII. 1-i jelentése - KÖM. XII. 341; PH, 1848. VIII. 3. 721. 134 Kny. 1848. VIII. 4. 263;vö.:KH, 1848. VIII. 4. 136. 135 KH, 1848. VIII. 10. 159. 136 Kny. 1848. VIII. 10. 302; vö.: KH, 1848. IX. 3. 259. 131 MT, 1848. VIII. 5. 494. ,3e MT, 1848. VII. 29.470.
