Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
42 GÁBORI MIKLÓS datálható nyíltszíni, vagy a Krím barlangi településeinek korát egymás mellé helyezzük, megállapítható, hogy koruk kivétel nélkül a korai Würm második felére, vagy a Würm 1 körüli időszakra esik. Vissza kell térnünk most a fentebb elhagyott kérdésre. Honnét, miből alakultak ki és merről terjedtek el a kelet-európai területnek ezek a legkorábbi kultúrái? A fontos paleohisztóriai, benépesedési kérdésnél abból a tényből kell kiindulnunk, amelyet lényegében I.K. Ivanova rögzített először: A Kelet-Európai-síkságon és a Krímben sztratigráfiailag meghatározható alsó-paleolitikum nincsen; a legidősebb települések az ún. Mikulino-horizont, vagy az annak megfelelő rétegek felett fekszenek, tehát fiatalabbak a Riss—Würm interglaciálisnál — azaz ennek a nagy területnek a civilizációja a középsőpaleolitikummal kezdődött.4 2 Közelebbről nézve azonban még ezek az iparok, kultúrák is nagyon fiatalok — régészetileg pedig teljesen kiforróttan, fejletten jelentek meg. Eredetük terén az északi területek természetesen nem jönnek számításba. A Szovjetunió európai részét a mai Moszkva—Ufa vonaláig vastag jégpáncél borította. Ez a jégtakaró még jóval délebbre is lehúzódott és csak a középső, délorosz területen engedett életlehetőséget.4 3 — A kultúrák nyugati származtatása valószínűtlen. A Dnyeszter-menti telepek ipara már teljesen eltér a közép-európaiaktól és a Dnyepertől kezdve ismét más jellegű civilizációk következnek. A két folyam között pedig ott az a széles vacuum, melyet már említettünk. Az elterjedés útját kelet felől kizártnak tekinthetjük mind Szibéria, mind Közép-Ázsia felől. Ennek paleogeográfiai okai ismertek. A Kaszpi-tenger transzgressziója, vízterülete messze kiterjedt Északra és egészen a Déli-Uraiig valamint a Volgamenti-hátságig lezárta az utat, a Turgáj kaput Ázsia és Európa között. Közvetlenül ismerve Közép-Ázsia településeit és anyagukat, a régészeti, tipológiai eltérések rendkívül élesek. Ha a további fejlődés útjai is eltérőek. Ha a közép-ázsiai és kelet-európai leletek között mégis hasonlóságokat találunk, annak okát, gyökerét még délebbre kell keresnünk. Szovjet-Közép-Ázsia legrégibb iparai ugyanis nagyrészt a Közel- és Közép-Kelettel álltak összefüggésben. Mindezekkel szemben a Kaukázustól délre olyan gazdag és annyira jellegzetes kultúrákat ismerünk, amelyekben megtaláljuk a Kelet-Európai-síkság középsőpaleolitikumának szinte minden elemét vagy előzményét. Egy terület, ahol a civilizációk mintegy akkumulálódtak — több irányba tovább fejlődtek. Egy góc, amelyből a kirajzás történt — és természetszerűleg észak felé. A benépesedés szempontjából három fontos tényt kell kiemelnünk. Elsősorban a Kaukázustól délre olyan településeket ismerünk, amelyek lényegesen idősebbek, mint a Kelet-Európai-síkságon lévők. Jól datálhatok - vagy régészeti anyaguk annyira pregnáns, hogy meghatározásukhoz kétség nem fér. - Másodsorban: a Szovjetunió egész területét tekintve az alsó- és középső-paleolitikus lelőhelyeknek mintegy 70%-a a Kaukázuson túli területeken fekszik. Az arány - összevetve a területi méretekkel - önmagáért beszél. A 43 J. K. Ivanova: Étude géologique des gisements paléolithiques de l'U.R.S.S. L'Antropologie, 72. 1969. - A. A. Velicsko-I. K. Ivanova-y'. M. Muratov: Geologicseszkaja isztorija Russzkoj rávinyi, Kiima Kavkaza ν pleisztocene i vozraszt Paleoliticseszkih kultur. Moszkva. 1969. 43 Az ennél északabbra feltárt lelőhelyek kormeghatározásánál, pl. a Káma és a Csuszovája vidékén, nagyon óvatosnak kell lennünk, minthogy ezeken a területeken a cirkumpoláris-arktikus fauna sem kormeghatározó értékű. Hasonló a helyzet Szibériában is, ahol a „moustérien" szerszámfajták szinte a neolitikumig fennmaradnak. Ilyen retardáció máshol is előfordul.
