Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
40 GÁBORI MIKLÓS helyezkednek el a települések az ettől a zónától jóval délebbre eső folyószakaszoknál — közvetlenebbül, milyen volt a vegetáció és az állatállomány ott, ahol a folyókat legalább 8 hónapon át jég fedte és ott, ahol a középső-paíeolitikum embere elteijedt. A kelet-európai területen - eltekintve a bizonytalan eredetű, de rendkívül jellegzetes Dnyeszter-menti telepektől - átfogóan két, egymással részben párhuzamosan fejlődő kultúrát ismerünk. Egyik az acheuléen hagyományokat őrző kelet-európai micoquien, a másik keleti levallois-moustérien. A régészeti anyag feldolgozása során úgy láttuk, hogy ezek további csoportokra, fáciesekre bomlanak. Az előbbinek rendkívül jellegzetes és legfejlettebb formája az ún. Volgográd-fácies — az utóbbi legfiatalabb, szinte már fiatal-paleolitikus jellegű formája a Sztaroszelje-fácies. Ezek mellett találjuk még az ún. Kiik-Koba típusú mikro-moustérient (vagy keleti mikromoustérient), amely az előbbieknél jóval ritkábban fordul elő és szintén egy acheuléen jellegű kultúrából fejlődött ki. Ezeknek a kultúráknak és csoportoknak az elteijedési területe azonban egyáltalán nem zárt: az elteqedés, továbbjutás idejének megfelelően egymás váltogatva települnek meg a folyók középső szakaszánál, az Azovi-partvidéken, a Krím sziklaereszei alatt és részben a Kubán-vidéken. A lelőhelyek csoportjait és egyelőre nem az elteijedési irányukat követve, néhány bizonytalan települést ismerünk a Gyeszna vidékén (Hotilevo, Csulatovo stb.). A Dnyeper középső folyásánál Dnyeptropetrovszk és Zaporozsje között számos kisebb település fekszik. Egyetlen kivétellel mindegyik ipara a keleti micoquien körébe tartozik. Egyedül Vasziljevka településen találkozunk azzal a sajátságos mikro-moustériennel, amely úgy látszik a Krímből került ide.3 7 A következő nagyobb telepcsoport az Azovi-tenger vidékén, majd kissé távolabb a Don-Donyec-medencében rajzolódik ki. Az azovi csoport települései kissé idősebbek (? ) az eddigieknél. A Taganrog vidékén fekvő Besszergenovka, Levinszádovka, Liszogorka, Rozsok településeinek anyaga részben ismét a keleti micoquien módosult formájához, részben a Kiik-Koba típusú mikro-moustérienhez tartozik. Rétegtani helyzetük ma még több problémát vet fel. — A következő telep-sor a Donyec-plató szélén, a folyó bal partján helyezkedik el. Gazdag, esetenként több kultúrrétegből álló vadásztáborok: a kultúrájuk azonban, nem véletlenül, kissé még vegyesebb az eddigieknél. Egy részük ismét a kelet-európai micoquien fejlett formájához tartozik — három település a krími mikro-moustérien megfelelője — és előfordul itt a keleti, levallois technikát használó moustérien is.3 8 Az utolsó nagy települést kelet felé Volgográdnál találjuk (Szuhaja Mecsetka), mely annak idején a Kaszpi transzgressziós területének szélén, azaz tengerparton feküdt. Rendkívül gazdag, bölényvadászatra specializált település - kultúrája pedig a keleti micoquien legkifinomultabb és valószínűleg egyik legfiatalabb fajtája. Ez a már említett „Volgográd-fácies" egyébként megtalálható a Krím-félszigeten is.3 9 31 Ρ /. Boriszkovszkij: Paleolit Ukrajnii. MIA, 40. 1953. - A. A. Formozov: Kamennij vek teritorii SzSzSzR. Moszkva. 1970. 311 P. I. Boriszovszkij: i. m. 1953. - N. D. Praszlov: Rannij paleolit szeverovosztocsnovo Priazovjai Nyizsnyevo Dona. Leningrád, 1968. 39 Sz. M. Zamiatnyin: Sztalingradszkaja Paleoliticseszkaja sztojanka. KSZ. 82. 1961. Isszledovanije pamjatnyikov kamennovo veka ν Krimc. KICSP. 21. 1957. - Ha.. Pescsernaja sztojanka Sztaroszelje i jivo meszto ν Paleolite. MIA. 71. 1958. - F. Hantar: Urgeschichte Kaukasiens. Leipzig. 1937.
