Századok – 1977
Krónika - Történész vándorgyűlés Székesfehérváron (Deme Péter) 431/II
KRÓNIKA A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI Vitaülés A Magyar Történelmi Társulat és a TIT budapesti szervezete történelmi szakosztálya 1977. május 30-án a Kossuth Klubban vitát rendezett, Az értelmiség fejlődése a XVIII. században címmel. A vitát vezették: Kosáry Domokos, Antall József, Bíró Ferenc, H. Balázs Éva, Heckenast Gusztáv, Huszár Tibor. A vidéki csoportok hírei A Magyar Történelmi Társulat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei csoportja 1977. június 7-én a Hermann Ottó Múzeumban tudományos ülést tartott. A „Mohács a legújabb történeti kutatások tükrében" című előadást Dr. Perjés Géza, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa tartotta. TÖRTÉNÉSZ VÁNDORGYŰLÉS SZÉKESFEHÉRVÁRON A Magyar Történelmi Társulat szokásos évi vándorgyűlését 1976. december 20-21-én rendezte meg. A találkozó témája történeti irodalom és történeti publicisztika viszonya volt. A szépszámú hallgatóság előtt először Berend T. Iván akadémikus, a Társulat elnöke mondott megnyitót, majd tíz felkért hozzászóló fejtette ki véleményét a kérdés különböző aspektusairól. Ezután szabad vita következett, végül Hanák Péter az MTA Történettudományi Intézetének osztályvezetője, a Társulat alelnöke összegezte a vándorgyűlés eredményeit, tapasztalatait. Mielőtt részletesebben szólnánk a vitáról, ide kívánkozik néhány megjegyzés. Az egyik, hogy a Társulat, illetve a rendezők erre a találkozóra sajnálatos módon csak a történészeket hívták meg, így a felkért hozzászólók között sem volt egyetlen képviselője sem az író-, újságíró-publicistáknak. Ezt a tanácskozás több résztvevője is szóvá tette, rámutatva arra a jogos igényre, hogy a kérdés megvitatása történészek belső ügyéből publicistákkal folytatott dialógussá váljék. Ugyancsak többen helytelenítették, hogy a felkért hozzászólók között „felparcellázták" a történettudomány szakágazatait és ezeknek a publicisztikához való viszonyát. Helyesebb lett volna -miként azt Erényi Tibor is megjegyezte - a történettudomány egységes szempontjait jobban szem előtt tartani. Szerencsére - mutatott rá zárszavában Hanák Péter - a hozzászólók átlépték ezeket a határokat és szinte valamennyien szóltak a publicisztika műfaji, tartalmi, módszertani kérdéseiről, serkentve ezzel is a vitát. A hozzászólások többségében valóban találkozhattunk a publicisztika definíciójára, a fogalom tartalmának meghatározására tett kísérlettel. Lényegében két álláspont kristályosodott ki a fogalom meghatározása körül. Az egyik csoport a publicisztikát tágabban értelmezte. Az ő véleményük szerint bármilyen mű, akár nekrológ, emlékcikk, vagy TV-film, publicisztikai munka lehet, amennyiben bizonyos tartalmi kritériumoknak megfelel. Hanák Péter véleménye szerint ezek a kritériumok: a közéletiség (vagyis politikum), a közérdekűség és a közérthetőség. Ε felfogás szerint tehát a problémaérzékeny, a gondolatokat intellektuális síkon felvető és megoldó alkotások mind a publicisztika fogalomkörébe vonhatók.
