Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
KÖZÉP- ÉS KELET-EUROPA DENÉPESEDÉSE 37 volna. Az eszközkészletük bizonyos értelemben elszegényedett. - A kutatás az itteni középső-paleolitikumot gyakran Magyarország felől származtatja. A cseh—morva területen azonban szintén ismerünk hasonló jellegű és korú iparokat: az eredet kérdése tehát tovább komplikálódik a szlovák-cseh, morva terület vonala, ill. az ellenkező irány - és a Szlovákia—Magyarország területének vonala, ill. az ellenkező irány között. A kérdést egyelőre helyesebbnek tartjuk függőben hagyni. Tényként megállapíthatjuk azonban, hogy Szlovákia Ny-i és középső részén szintén megvan a közép-európai jellegű moustérien, és ha ez sokban el is tér a Bükk-hegységitől, ez a kultúra ott is átfejlődik az ottani (de nem bükki jellegű) szeletienbe.33 Az Erdélyi-medencében ma még nagyon kevés települést ismerünk. Előfordul itt a moustériennek egy atipikus formája - érdekesebb azonban, hogy a tovább módosult charentient is ismerjük. Az utóbbi lelőhelyei a Déli Kárpátok medencéiben izoláltan fordulnak elő (pl. Ohaba Ponor, Bordu Mare), és úgy látszik, hogy szintén a jugoszláv terület felől jutottak ide. A Kárpátokon túl ezek az iparok már ismeretlenek. Sajátságos egyébként, hogy — valószínűleg a földrajzi, morfológiai izoláltság révén - a középsőpaleolitikum ezen a területen néha egészen a Würm 2. periódusáig, esetleg még később is tovább él (!), amire a Vaskapu környékén vannak bizonyítékaink. - Az Erdélyi-medence és a Kárpátokon túli román terület kultúrái már alapvetően eltérnek egymástól. Oka ismét a magas hegyvidék „terelő" hatásában keresendő. A két területrésznek közös vonása • viszont, hogy ezekből a kultúrákból sem az Erdélyi-medencében, sem a Kárpátokon túl nem fejlődött szeletien. Közös vonás az is, hogy a középső- és felső-paleolitikumot mindig lényeges rétegtani- kronológiai szakasz választja el egymástól.34 Ha most az eddigi elterjedési képet áttekintjük, két átfogóbb jelenség állapítható meg. Az egyik az, hogy a lassú tovaterjedés során a kultúrák és csoportok sajátos módon az Alpokat kelet felől körülvevő zónán váltak variábilissá, többszínűvé. Ez a félkör alakú, középen összeszűkülő övezet Jugoszlávia ÉNy-i részét, a Dunántúl ÉK-i részét, északon pedig Ny-Szlovákiát és a morva területet foglalja magában. A kultúrák ezen a félkörön differenciálódnak, itt módosulnak a legerősebben - ez az a „neuralgikus zóna", mint jóval később a gravetti kultúra idején — a nyugatról kelet felé tolódó kultúrák peremterülete. — A másik jelenség, amely a kultúrák további evolúcióját figyelve tűnik fel: az eddig látott kultúrák, populációk bejutottak a Kárpát-medencébe, itt esetenként tovább is fejlődtek — további terjedésük azonban megrekedt és a Kárpátok vonulatán még a hatásaik sem jutottak keresztül. A további civilizációk eredetét, terjedésük útját más irányokból kell keresnünk. A következő településeket már távolabb, a Prut mentén találjuk. Ezeknek kultúrája a micoquienhez hasonlít; régészeti anyagukban ismét a kétoldali megmunkálású hegyek, kaparóhegyek jellemzőek. Ezek már kelet-európai szerszámtípusok és analógiáikat egészen 3 3 /. Bárta: Stratigraphische Übersicht der paläolithischen Funde in der Westslowakei. Quartär, 18. 1967. - K. Valoch: i. m. L'Anthropologie, 71, 1967. - L. Bánesz: Mittelpaläolitische Industrien der Travertin-Siedlungen im Karpathenbecken. VII. Congrès International des Sciences Préhistoriques et Protohistoriques. Praha. 1966. 34 C. S. Nicolaescu-Plopsor: Le Paléolithique dans la République Populaire Roumaine à la lumière des dernières fouilles. Dacia, S. N. 1957. - Ua.: Das Paläolithikum in Rumänien. Archaeologia Austriaca, 31. 1962.
