Századok – 1977
Folyóiratszemle - Lavericsev; V. Ja.: A burzsoá-liberális mozgalom fejlődésének általános tendenciája Oroszországban a századfordulón 423/II
FOLYÓIRATSZEMLE 423 nagyban hasonló földesúr-paraszt ellentét, Bulgáriában és Szerbiában a parasztgazdaságok differenciálódásából eredő feszültségek (a parasztbirtokosok 57%-a rendelkezett a művelt terület 22%-ával, 18%-a pedig a terület 51%-ával) vártak megoldásra. Az ipari kapitalizmus fejletlensége, a munkásosztály szociális és politikai elnyomása szintén az analóg jelenségek között említhető, mint ahogy a demokratikus átalakulás igénye is, hiszen az alkotmányok egyik országban sem biztosították a polgári demokratikus jogokat. A lakosság széles tömegeinek nagyfokú kulturális elmaradottsága (90% írástudatlan) ugyancsak rokonvonás Oroszország és a Balkán országai között. A nemzeti, nemzetiségi kérdés megoldatlansága szintén hasonló feladatokat tűzött napirendre. Az 1905-1907-es oroszországi események a balkáni országok munkásmozgalmi körében váltottak ki legnagyobb visszhangot. Ebben szerepet játszott pl. az is, hogy a bolgár, szerb és román szociáldemokrácia fejlődésére egyaránt nagy hatással volt az orosz forradalmi, szocialista mozgalom, mindenekelőtt Lenin és Plehanov írásai. A sajtó hasábjain, forró hangú szolidaritási gyűléseken, a gazdasági követeléseken túlmutató sztrájkok keretében fejezték ki a Balkán szocialistái, munkásai lelkesedésüket az orosz proletariátus küzdelme iránt. Különösen a Patyomkin páncélos matrózainak romániai, szerbiai fogadtatása tükrözte az együttérzést. Az első orosz forradalom az 1907-es nagy román parasztfelkelés résztvevőit is motiválta. Cikkünk jelentősnek tartja a balkáni szocialista pártok szervezeti megerősödését, a forradalmi szárny határozott elkülönülését, amelyet az orosz forradalom értékelése kapcsán kibontakozott elméleti viták felgyorsítottak. Megállapítja ugyanakkor, hogy ezekben az években még sem a bolgár tesznyákok, sem a szerbiai mozgalom balszárnya nem értette meg Lenin kettős társadalmi forradalom koncepcióját, a munkás-paraszt szövetség jelentőségéről vallott nézeteit. A szerzó'pár tanulmánya érinti a balkáni országok liberális elemeinek reagálását is. Kezdetben, amíg az abszolutisztikus cárizmussal szemben a burzsoá ellenzék fellépését tartották jelentősebb tényezőnek, lelkesen ünnepelték az oroszországi változásokat. Nem ismerték fel, hogy újtípusú polgári demokratikus forradalom zajlik Oroszországban, amelynek a proletariátus és pártja a vezető ereje. Cikkünk ezzel magyarázza, hogy a szerb szkupsesinában felszólaltak a letartóztatott szociáldemokrata dumafrakció ügyében. Rámutat ugyanakkor, hogy az orosz burzsoázia bchódolásának arányában egyre tartózkodóbbak lettek a balkáni országok liberálisai. A konzervatív uralkodó körök természetesen ellenségesen viszonyultak az orosz forrradalom ügyéhez. Fokozták a cenzúra szigorát, megerősítették titkosrendőrsegeiket, a Zubatovéhoz hasonló kísérleteket tettek (Románia), Albániában a jezsuiták aktivizálódtak a szocialisztikus tanokkal szemben. Az orosz Szent Szinódus brosúráit terjesztették hasonló céllal több balkáni országban. Mindezek ellenére - vonják meg a mérleget a szerzők - az első orosz forradalom nagy hatással volt, fellendítette a balkáni országok haladó, szocialista mozgalmait, elősegítette az osztály- és politikai erők elkülönülését. (VoprosziIsztorii, 1976. 6. sz. 65-76. I.) M. V. JA. LAVERICSKV: A BURZSOÁ-LIBERÁLIS MOZGALOM FEJLŐDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS TENDENCIÁJA OROSZORSZÁGBAN A SZÁZADFORDULÓN A szerző igen gazdag eredeti forrásanyag alapján kísérli meg kimutatni az orosz liberalizmus fejlődésének folyamatos jellegét, a különböző áramlatok kapcsolódását. Az egyre nagyobb számmal megjelenő munkákról az a véleménye, hogy kronológiailag szűk szelvények metszeteit adják, az orosz liberalizmus fejlődés-tendenciáit nem fogják át. Megítélése szerint az 1860-as évektől kezdve, s nem csupán a 20. század elején volt jellemző sajátja az orosz liberalizmusnak az abszolutizmus és a demokratizmus közötti hányódás. Az orosz liberálisok mindvégig forradalom ellenesek voltak. A polgári rend bevezetését felülről végrehajtott reformoktól várták. Egészében azonban így is gyengítették az abszolutizmus pozícióit, s radikális nekibuzdulásaikkal az értelmiség széles rétegeit aktivizálták. Tömörüléseik a két fővárosra (Szentpétervár és Moszkva) koncentrálódtak. A liberális körök az 1880-as évek végén a munkások sztrájkjai és a diákzavargások hatására élénkültek meg. Kiadványaik 14*
