Századok – 1977

Folyóiratszemle - Bugaj; N. F. A forradalmi bizottságok mint a proletárdiktatúra rendkívüli szervei (1918–1921) 1358/VI

1358 FOLYÓIRATSZEMLE N. F. BUGAJ: A FORRADALMI BIZOTTSÁGOK MINT A PROLETÁRDIKTATÚRA RENDKÍVÜLI SZERVEI (1918-1921) Az átfogó összegzés igényével készült tanulmány a nagyszámú, aíapos, de elsősorban regionális jellegű részletkutatások eredményeire épül. A polgári történetíráson belül uralkodó tendenciózus értékelések is indokolják az összegző áttekintést. Általános ugyanis a kérdés nem marxista igényű irodalmában, hogy törvényeken kívül állónak tüntetik fel a forradalmi bizottságokat. Kiszakítják a szovjethatalom államapparátusának rendszeréből, szembeállítják a tömegek forradalmi szerveivel, a szovjetekkel. A nemzetiségi területeken az oroszosítás eszközének minősítik a szovjethatalom megvédésére életre hívott szerveket. Az 1905-1907. évi első, és az 1917 februári második orosz polgári demokratikus forradalom tapasztalatai alapján Lenin a szovjet köztársaságot tekintette a proletárdiktatúra új politikai formájának. Az orosz forradalom fejlődése 1917 februáija és októbere között, különösen az augusztusoktóberi osztályösszeütközések bebizonyították, hogy a tömegeknek a hatalom megragadásához, megtartásához külön szerveket kell létrehozniuk. Az orosz szocialista forradalom győzelmének előestéjén a szovjetek mellett megalakult forradalmi katonai bizottságok megvédték a forradalom addigi vívmányait, irányították a fegyveres felkelés előkészítését és végrehajtását. 1917 októbere és 1918 márciusa között a központi iparvidék 14 kormányzóságában 153, a 4 uráli kormányzóságban 34, a Volga vidék 6 kormányzóságában 27 különböző szintű (kormányzósági, járási és falusi) forradalmi katonai bizottság működött. A felfegyverzett tömegekre támaszkodtak, operatív szerepük volt a szovjethatalom megteremtésében, annak végrehajtó szerveiként működtek. Általában a bolsevikok irányították a forradalmi katonai bizottságokat, de a mensevikek és az eszerek is rendelkeztek bennük pozíciókkal. Az oroszországi szocialista forradalom fejlődése azt bizonyította, hogy a hatalom megragadásával még nem zárult le a forradalom. Ezt a hatalmat meg kellett tartani, szilárdítani, ki kellett építeni. A rendkívüli mértékben kiéleződött, bonyolult osztályellentétek közepette az ellenforradalmi elemek kísérleteivel szemben, a forradalom vívmányainak védelmére alakultak a forradalmi bizottságok, mint a proletárdiktatúra ideiglenes rendkívüli szervei. Szükségképpen a centralizációt testesítették meg. A belső és külső ellenforradalom erői, majd maradványaik felszámolásában fontos szerepet játszottak. Különösen a reakciós muzulmán nacionalizmus befolyása alá került területeken (Közép-Ázsia, Eszak-Kaukázus, a Volga vidéke stb.), ahol a proletariátus száma és aránya elenyésző volt, ahol az új hatalom kevés káderrel rendelkezett, bizonyultak létfontosságúnak a forradalmi bizottságok. Megalakulásuk, működésük az oroszországi proletárdiktatúra kiépülésének sajátossága, a polgárháborús körülményekkel magyarázható. Mutatta, hogy a proletárdiktatúra szerveit az osztályerőviszonyok alakulásához kell igazítani. Döntő kritérium, hogy a szovjet hatalom érdekében tevékenykedjenek. Funkciójukat, összetételüket tekintve egyaránt különböztek a forradalmi katonai bizottságoktól. Azok a fegyveres felkelés szervei voltak, a szovjetek mellett működtek. A forradalmi bizottságokat akkor és ott hívta életre a hatalmon levő párt és hadserege, amikor és ahol a szovjetek hatalma, léte veszélybe került. Lényegében önálló hatalmi szervek voltak, a Párt irányítása alatt állottak, mozgósították a tömegeket a gazdasági munkára, toboroztak a harcoló Vörös Hadsereg soraiba. Korlátozott demokráciát jelentettek, de létrehozásuk szükségszerű ideiglenes lépés volt. Megteremtették a szovjet demokrácia helyreállításának feltételeit. összetételüket, működésüket, jogkörüket - különösen 1919 végéig - a körülmények formálták. A forradalmi katonai bizottságok a pártok erőviszonyait tükrözték. A forradalmi bizottságok élére a hatalmon levő párt állított vezetőket, soraikba a szovjethatalomhoz hű, a bolsevikokkal szimpatizáló munkásokat és parasztokat tömörítették. 1919 októberében kísérlet történt összetételük, működésük, hatáskörük egységesítésére. A Párt Politikai Bizottsága kezdeményezte a rendelet kidolgozását. Az előkészítő munkát N. N. Kresztinszkij irányította, de Lenin is aktívan részt vett benne. A tervezetet megvitatta a bolsevik .párt Központi Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa. 1919 október 28-án Lenin és Kalinyin aláírásával jelent meg a szabályozó rendelet, amely tág keretet engedett a helyi adottságok figyelembe vételének. Általános volt, hogy a harcoló Vörös Hadsereg parancsnokai hívták életre a forradalmi bizottságokat, de a „Szovjetek összoroszországi Központi