Századok – 1977

Történeti irodalom - Megfigyelés alatt … Dokumentumok a horthysta titkosrendőrség működéséből (Ism. Tilkovszky Loránt) 1341/VI

1342 TÖRTÉNETI IRODALOM nem is szólva azokról a különféle „társadalompolitikai, nemzetpolitikai szolgálatokról", amelyeket megbízott szervezetek (pl. a Tűzharcos (Frontharcos) Szövetség, Fajvédő Szövetség stb.) végeztek a társadalom minden rétegében, illetve „egyéni megbízottak" is, akik — egymást is ellenőrizve — be voltak építve minden társadalmi egyesületbe, intézménybe, munkahelyre. Ezek ugyan függetlenül működtek a titkosrendőrség szerveitől és bizalmi egyéneitől, és nyomozásokat természetesen nem végeztek, „csupán" jelentettek, de a kormány különböző ún. tájékoztató szerveihez befutó jelentéseikről — ha szükségesnek látták, — informálták a titkosrendőrséget is. A politikai elnyomás erőszak-szerveiről és működésükről az ellenforradalmi korszakban már Hollós Ervin „Rendőrség, csendőrség, Vkf. 2." című könyve is (Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1971) képet adott, megmutatva, hogy azok tevékenysége elsősorban a baloldali mozgalmak megfigyelésére, és mindenekelőtt a kommunista szervezkedés kinyomozására, csírájában való elfojtására irányult. A téma iránt megnyilvánult széleskörű érdeklődés indokolttá tette az e vonatkozásban fellelhető dokumentumok publikálását is, szakavatott válogatásban, és ellátva átfogóbb jellegű magyarázatokkal éppúgy, mint részletes jegyzetekkel. Ez utóbbiakból itt-ott kitűnik ugyan, hogy a horthysta titkosrendőrség a szélsőjobboldali politikai mozgalmakat valamint a nemzetiségi mozgalmakat is megfigyelése alatt tartotta, s azok ügyében is folytatott nyomozásokat, de már ugyancsak elöljáróban érdemes lett volna felhívni a figyelmet arra is, hogy ezek dokumentumaira a kötet nem teijed ki. Az első dokumentumok, 1919 júniusából, a szegedi ellenforradalmi kormány idejéből valók, amelyben Horthy hadügyminiszter volt, s az 1919 őszi-téli időszakból származó dokumentumok nélkül ugyancsak elképzelhetetlen lenne a kötet, amikor ugyanő az ún. nemzeti hadsereg fővezéreként játszott szerepet a letiport haladó erők szervezett megfigyelését, a forradalmak résztvevői tetteinek nyomozását és megtorlását bevezető győztes ellenforradalom élén. Horthy mindezt intézményesítő kormányzóságának éveiből, a neve által „fémjelzett" rendszer idejéből származik a közölt dokumentumok zöme; az utolsó dokumentum azonban 1944. október 24-én, Szálasi hatalomátvétele után kelt, tehát egy horthystának már nem nevezhető időszak terméke. A kötet összesen 221 dokumentumot tartalmaz: 67-et az 1919—1929, 62-őt az 1929—1938, és 92-őt az 1938-1944 periódusból. A publikált anyag tagolása és arányainak kialakítása indokoltnak és megfelelőnek tekinthető. Az egyes periódusokon belül a gazdag tartalmat jól kidomborító és az érdeklődést felkeltő tematikus csoportosítások szerepelnek; a kronológiai elv e tematikai csoportokon belül érvényesül. Annak ellenére, hogy a horthysta titkosrendőri szervek saját iratanyaga megsemmisült, az Országos Levéltárban és a Párttörténeti Intézet illetve a Belügyminisztérium Archívumában őrzött belügy- és igazságügyminisztériumi, valamint miniszterelnökségi, minisztertanácsi hatok közt fellelhető volt működésük számos — ezúttal először itt publikált — dokumentuma. A hasonló tevékenységet kifejtő katonai szervek működésére vonatkozó, a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött iratok publikálásától a kötet szerzői eltekintettek ugyan, mert azok a Horthy-hadsereg történetét bemutató dokumentumkiadványokban — így (1938-ig teijedően) a „Csak szolgálati használatra!" címmel 1968-ban megjelent kötetben — helyet kaptak, de az általuk közölt dokumentumok egy része is — különösen az együttműködés, kompetencia-elhatárolás, rivalizálás kérdéseiben - nagyon érdekes fényt vet erre is. Igen figyelemreméltóak továbbá azok a dokumen-