Századok – 1977

Történeti irodalom - Obscsesztvo i goszudarsztvo feudal’noj Rosszii. Szbornik sztatej posztvjacsennüj 70-letiju akademika L’va Vladimirovicsa Cserepnina (Ism. Niederhauser Emil) 1316/VI

1320 TÖRTÉNETI IRODALOM egységes orosz államba. Sz. M. Kastanov 1550—1584 közt elemzi a lakosság állami szolgáltatásainak a fejlődését, kimutatja, hogy az alávetett lakosságból szervezték meg a szolgáltatásokat behajtó szervezetet. A. A. Zimin aló. századi állami levéltár fennmaradt töredékeit vizsgálja meg, itt számos fontos dokumentumot őriztek az egyes területek bojárjaira vonatkozólag, akiknek a birtokait az opricsnyina idejében elkobozták, ami annak a bizonyítéka, hogy az opricsnyina személyi politikája nem valamiféle önkény eredménye volt, hanem alaposan átgondolt intézkedések sora. Sz. O. Smidt az állami megbízásból készült nagy összefoglaló krónika IV. Iván korát tárgyaló utolsó két kötetét vizsgálja meg, amelyben számos, a politikatörténet szempontjából fontos kiegészítő bejegyzés, javítás található. A papíros és a vízjelek vizsgálata azt bizonyítja, hogy olyan, a francia királyok által is csak aló. században használt papírosfajtáról van szó, amely csak az 1570-es években juthatott el Oroszországba. A kiegészítések tehát csakis az 1570-es években keletkezhettek legkorábban, vagyis az opricsnyina felszámolása után. A. G. Manykov arra figyelmeztet, hogy az 1649-es nagy törvénykönyv számos intézkedést tartalmaz a belföldi közlekedés elősegítésére (az 1550-es törvényekben ilyen intézkedéseknek még nincs nyoma), ezek a 17. század első felében alakultak ki, az államnak a belföldi kereskedelmet támogató politikáját bizonyítják. Betartásuk persze a helyi hatóságok gyengesége miatt kérdéses volt. N. A. Gorszkaja közép-oroszországi kolostorok forrásanyaga alapján pontosítja a kolostori jobbágyok állami kötelezettségeit a 17. században, ezeket természetben és pénzben hajtották be. A robottal tartozó falvakban a parasztságot sújtó egész teher mintegy 75%-a állami, a termény- vagy pénzjáradékot szolgáltatókban is mintegy a fele. S ezek a terhek a század során nőttek, különösen a fuvarozási kötelezettség. A pénzadó 1630—1670 közt mintegy kétszeresére emelkedett. I. A. Buligin az államhatalom viszonyát vizsgálja a feudális immunitásokhoz. Az 1650—60-as években a kormányzat még adományoz immunitás-leveleket, de már bizonyos megszorításokkal. A fordulat az 1670-es években következik be, amikor először egyes kiváltságokat szüntetnek meg. Az immunitások rendszerének teljes felszámolását Péter valósítja meg 1699—1700 során. G. A. Nyekraszov a Péter-féle kollégiumok létrehozásában a svéd példa nem mechanikus, hanem nagyon is átgondolt, sőt önálló részletekkel gyarapított átvételét látja, persze elismeri, hogy nem egyszer pusztán felületi mozzanatokat vettek át. Az emlékkönyv nemcsak a szerkesztő és a szerzők számára vesződséges műfaj, mert a benne rejlő eredmények sokkal kevésbé kerülnek be a tudományos közgondolkodásba, mint monográfiák vagy folyóiratcikkek esetén, még akkor is, ha viszonylag mégis összefüggő tematikájúak. Az ismertető számára is kényelmetlen a műfaj, mert a legrövidebbre fogott tartalmi ismertetés után is mi helye és energiája maradhat a kritikára? így talán csak annyit érdemes hozzáfűzni a kötethez, hogy érzésünk szerint súlypontja a címben éppen nem jelzett második részben van, a hatalom problémáinak a tudatbeli tükrözésénél, ahol egészen új szempontokkal, módszertani fogásokkal találkozunk, a nyugati hatások jóval szélesebb tárgyalásával, mint az korábban szokásos volt. A hangsúly különösen a 15—16. századra esik, és az európai humanizmussal egyenértékű hazai gondolati rendszerek meglétét bizonyítja. Itt is, de a másik két részben is a középkori orosz történelem számos kérdésre kap újszerű megoldást. A kötet így valóban méltó az időközben sajnos elhunyt jubilánshoz, L. V. Cserepnyinhez. Niederhauser Emil