Századok – 1977
Beszámoló - Magyar–Szovjet történész tanácskozás Szibériában és a Távol-Keleten (Mayer Mária) 1292/VI
1296 MAYER MÁRIA üdvözlő beszéde más vonatkozásában foglalkozott. Itt — minthogy a beszéd a konferencia-sorozat megnyitásakor, a Szovjetunió legtávolabbi vidékén, Kínához igen közel hangzott el, — a maoista nagyhatalmi, soviniszta politikáról szólt, valamint ennek megnyilatkozásáról, a maoista kínai történetírás és történetfilozófia területén. Előadása befejező részében szólt a nyugati, konzervatív, reakciós történetírás különböző irányzatairól, amelyek célja a közép-, és dél-kelet-európai népek alakuló egységének a megbontása, s amelyhez eszközül hol „a szupranacionális európai integráció", hol „a nemzeti sajátosságok" eszményítése szolgál. Vass Henrik, az MSzMP KB tagja ,,A szovjet-magyar internacionalista kapcsolatok történetének néhány elméleti kérdéséről" c. előadásában úgyszintén a hazafiság és a nemzetköziség kérdésének, a nacionalizmus bírálatának szentelte a fő figyelmet. Mint Pach Zsigmond Pál, úgy Vass Henrik is kitért a polgári történetírás bírálatára az adott témakörben, részletesen kifejtette a társadalmi haladás és a forradalmi haladó eszmék által áthatott nemzetközi összefogás problematikáját, majd adatokban gazdag referátumában ismertette - a századforduló orosz—magyar kapcsolataitól, az 1905 — 1907. évi oroszországi forradalom magyarországi hatásától kezdve — a lenini eszmék szerepét a magyar hadifoglyok forradalmasodásában Szovjet-Oroszországban, az onnan hazatért internacionalisták tevékenységének jellegét és jelentőségét a magyar történelemben, kitérve egyben a két világháború közötti magyar—szovjet kapcsolatok általános ismertetésére is. ,r A szovjet-magyar internacionalista kapcsolatoknak mélyek a gyökerei, legújabbkori és jelenkori történelmi fejlődésünk minden fázisában konkrét tényekben és sokoldalúan mutatkoztak meg eme kapcsolatok, és joggal mondhatjuk, hogy ezek népeink és az egyetemes haladás ügyét egyaránt jól szolgálták — mondotta. — A gazdag történeti anyagból ki kell emelni az 1917—19-es forradalmak időszakát, amelyben orosz és magyar internacionalisták együttesen küzdöttek a fiatal szovjet hatalomra törő intervenció ellen, az első győztes szocialista haza védelméért; amikor együtt harcoltak a Nagy Október nyomán megszülető magyar proletárforradalom győzelméért; együtt ontották vérüket a Nagy Október példáját elsőnek követő Magyarországi Tanácsköztársaság megteremtéséért a belső reakcióval és a rátörő imperialista túlerővel szemben. Megkülönböztetett hely illeti meg a népeink közötti internacionalista kapcsolatok áttekintésében a fasizmus szétzúzásának, majd a népi demokratikus forradalomnak és a szocialista építésnek az időszakát, amikor a Szovjetunió mindenoldalú és történelmi jelentőségű segítségével indult el népünk — immár visszafordíthatatlanul — a fejlett szocialista társadalom építésének útján. A magyar-szovjet kapcsolatok történetét vizsgálva, egy világrésznyi területű nagyhatalom és egy kis szomszédos ország viszonyáról, egy nagy nép és egy kis nép kapcsolatairól, a világ legnagyobb kommunista pártja és egy — különösen történelmének súlyos negyedszázadában — csekély taglétszámú kommunista párt együttműködéséről van szó — mondotta. — Az imperialista propaganda azt hirdeti, — folytatta előadásában Vass Henrik, — hogy a nemzeti öntudattal összeférhetetlen más ország példájának követése, más népek tapasztalatainak átvétele, a tanulás más nemzetek nagy tetteiből. Igaz, a történelem a maga teljességében nem ismétlődik, mivel még az egymáshoz hasonló események, jelenségek is mindig változott körülmények között folynak le. A történelem azonban a példák sokaságával tanúsítja, hogy egyik nép történelmi tapasztalatait a másik nép sikerrel felhasználhatja saját előrehaladásának meggyorsítására: ez az emberiség
