Századok – 1977

Közlemények - Vékony Gábor: Adatok Julianus utazásának topográfiájához 1175/VI

1178 VÉKONY GÁBOR Az MTT XII (270) már más helyen adja a madzsarat nevet, ugyanakkor a keler név itt is a bolar után következik. A névsor kettéválasztása után tisztán áll előttünk egy K-Ny és egy D-É irányú útvonal, amelyekben a másként sem magyarázható adatokon kívül (kesimir = ? Kasmir) tulajdonképpen minden a helyén van. Ezért aztán igazat kell adnunk Perényinek abban, hogy a mongol vezető körök nem azonosították a magyarokat a baskírokkal,2 6

pontosabban, az a körülmény, hogy az MTT-ben nem tükröződik a baskir-magyar azonosítás, arra utal, hogy Carpini erre vonatkozó tudós adata nem származhat Güyük környezetéből. Ezen kívül viszont Carpini hosszabb ideig csak Batu környezetében tartózkodott, sőt itt került első ízben kapcsolatba a mohamedán tudományossággal is, amikor a pápai levelet orosz, szaracén (= perzsa) és tatár írásra fordították le (IX 16.). Carpini azonosítása így minden valószínűség szerint Batu udvarából származik, s tőle 1247 után akadálytalanul elteijedhet Európában, mint ahogy megjelenik Magyarországon is a hun-magyar krónika szerzőjénél a 13. század hatvanas éveiben. Ebben az összefüggésben érthetők Rubruk szavai, miszerint a Baskiriáról mondottakat (magyar) domonkos szerzetesektől hallotta. Carpini ugyanis beszámolt IV. Bélának útjáról,2 7

de Béla tatároknál járt követei is teijeszthették a Baskiria-Magna Hungaria azonosságot, amely így Európában, de Magyarországon is 1247/8-tól datálódik, vagyis minden további adat az ekkoriakból származtatható. Nincs tehát kényszerítő okunk arra, hogy ezt az azonosítást a magyar domonkos expedícióktól származtassuk, éppen ezért, mint azt Perényi írja: „ .... nyilvánvaló, hogy Magna Hungaria fekvésének pontos meghatározásához csakis Riccardus jelentését, Julianus leveleit... használhatjuk fel".28 Nézzük meg tehát, milyen következtetéseket vonhatunk le a fentebb kijelölt forrásokból. A Riccardus-jelentés leírása nem teszi problematikussá az expedíció útvonalát Tamanig (Matrica), a Taman-Alánia útvonal meghatározásánál azonban már bizonytalanságok mutatkoznak. Perényi a 13 napi út végpontjaként Krasznodar és Sztavropol környéke közt ingadozik.2

9

Cholnoky az alánok fahordásából a Kaukázus közelségére következtet,3

0

s ekkor a barátoknak nemcsak Sztavropol környékét kellett elérniük, hanem azon túl is kellett jutniuk. Ez persze mintegy 500 km-es útszakaszt jelent, aminek megtétele csak lovas utazással képzelhető el.3

1

Ugy tűnik az alániai tartózkodás helye pontosabban is meghatározható. Itt ugyanis valamilyen kereskedővárosnak kellett lennie, csak így válik érthetővé, hogy a tatároktól való félelem miatt nem indult karaván,3

2

de a két barát áruba bocsátása3

3

is csak valamilyen rabszolgapiacon képzelhető el. Bizonyos, hogy ez a helység a Taman-Szakszin közötti kereskedő úton feküdt. Mivel azonban a barátok (Gerhardus és Julianus) észak felé (erre vö. alább) is karavánúton mentek, az alániai városon D-É irányú útnak is át kellett mennie. Ez a Derbend felől jövő út aligha lehet topográfiai okok miatt, így a D-É irányú karavánutat az Alán-kapu határozhatja 26

Perényi J., MNy 55. 490. 2 7

Györffy Gy.: Napkelet felfedezése 31. 2 8

Perényi J.: i m. 493. 29

Uo. 494. 3 "Cholnoky J.: Julianus barát. Túrán 18 (1923) 4. 31

Vö. Perényi /..Lm. 494. 3 2 Ricc. 2„ ,, Dörrie, Drei Texte 154 33

Ricc. 2yi

A

_i

i

,Dörrie, 155.