Századok – 1977
Közlemények - Vékony Gábor: Adatok Julianus utazásának topográfiájához 1175/VI
1176 VÉKONY GÁBOR Julianus-levélre mennek vissza. 9 Ez az érv viszont elveszti erejét, ha meggondoljuk, hogy a Julianus-levelet egész Európában terjesztették, míg a Riccardus-jelentés a római curia számára íródott, így adataik felhasználási lehetősége közt jelentékeny különbség van. Ha Sinor a Julianus-levél azon helyére hivatkozik, ami szerint Magna Hungaria magyarjai 14 (tulajdonképpen 15) évig harcban álltak a tatárokkal,11 másrészt valamilyen származási kapcsolatban kell állnia a Riccardus-jelentés adatával, ami szerűit Magna Hungaria magyarjai és a tatárok egymással szövetségben 15 országot meghódítottak.1 2 Bármi is legyen azonban az idézett két szöveghely viszonya, a Julianus-levél adatát nem lehet annyira szó szerint vermi, mint Sinor teszi (nem is egyeztethető a más adatokból igazolható történeti eseménysorral), s üyen érvek alapján végül is azt állítani, hogy a Riccardus-jelentés a Julianus-levél felhasználásával készített hamisítvány. Ugy látszik, hogy egy Sinoréhoz hasonló magyarázat legfeljebb olyan formában lenne fenntartható, amely a Riccardusjelentés útleírását, ill. lényegében az egész jelentést Otto fráter útjára vonatkoztatja. A dolog lényegén azonban ez sem változtatna, a Riccardus-jelentés és a Julianus-levél ebben az esetben is önálló forrásokként volnának kezelendők, mert a Riccardus-jelentés Otto útjának adatait és esetleg a Julianus-levél egyes adatait rögzítené. Forráselemző szempontból tehát lényegtelennek látszik, hogy Julianus egy utat tett-e avagy kettőt, mert a Riccardus-jelentés - részletes útleírásával - nem lehet a Julianus-levélről készített apokrif irat. A Magna Hungaria kérdéskörrel foglalkozók fentiek értelmében három csoportra bonthatók: 1. A Julianus út forrásainak értékét tagadókra (Vámbéry, Mészáros, Sinor); 2. a forráscsoportot a baskir-magyar kérdéstől külön kezelő kutatókra (Bromberg, Perényi) és végül 3. a forráscsoportot a baskir-magyar kérdéssel összefüggésben tárgyalókra (Pauler, Munkácsy, Thury, Nagy G., Gombocz, Németh Gy., Zichy, Czeglédy, « Györffy stb.). Láthatjuk, hogy a kérdéscsoport kutatóinak többsége szoros összefüggést lát az arab források baskir-magyar azonosságra vonatkozó adatai és Julianus Magna Hi ngaria-ja között. Ezt a nézetet a Julianusszal egykorú források is támogathatják: Piano Carpini V 29. „ ... Bascart (var. Bosarcos, Biscart, Baschares), id est Hungáriám magnam . . . 3; Benedictus Polonus 8. „ . .. postea Bascardos, qui sunt antiqui Ungari ... "14 ; Willelmus de RubrukXXI 1. „ ... Ydioma Pascatur et Ungariorum idem est.. -,15 XXI 5. De illa regione Pascatur exierunt Huni, qui postea Hungari ... 6 Ha ezekhez az adatokhoz hozzávesszük, amit Rubruk forrásából ír: „Hoc quod dixi de terra Pascatur, scio per fratres predicatores, qui iverunt illuc ante adventum Tartarorum, . .. Alia possunt sciri per cronica ... ", akkor egyértelműen arra kellene gondolnunk, hogy Julianus valóban Baskiriában járt. A dolog azonban nem üyen egyszerű. Gombocz a 9\ö.D. Sinor, BSOAS 14-2.599. I °H. Dörrie: Drei Texte zur Geschichte der Ungarn und Mongolen. Göttingen 1956. 173. Ep. de vita Tartarorum 1,34 (a sor alatti szám a szakaszon belüli mondatot jelzi a szövegkiadásban). II Vö. Gombocz Z.: L m. 11. 1 2 Riccardus (a továbbiakban: Ricc.) 4,9 _9 , Dörrie, Drei Texte 158. 1 3 A. van den Wyngaert: Sinica Franciscana. Itinera et Relationes Fratrum Minorum saeculi XIII. et XIV. I. Ad Claras Aquas 1929. 73. 14 Uo. 138. 15 Uo. 218-219. 1 4 Uo. 220.
