Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
1168 LOTHAR BAAR nagy részét a szovjet megszállási övezet ill. az NDK viselte. Az NDK polgárainak munkájából származott egész Németország jóvátételi szolgáltatása.18 1 Ezt az ismert nyugatnémet közgazdász dr. Fritz Baade professzor egy, a „Mezinárodni politika" c. csehszlovák folyóiratnak adott interjúban be is ismerte. Ebben kiemelte, hogy az NDK a legkritikusabb időben jóvátételt teljesített: „és ezeket -hangsúlyozom — egész Németországért, tehát az NSzK-ért is teljesítette." Ezzel szemben az NSzK gyakorlatilag nem fizetett jóvátételt, ill. az esetleges jóvátételi teljesítményeket bőségesen kompenzálták külföldi dotációkkal."18 2 Jóvátételi kötelezettségek nemteljesítése és az USA széleskörű kölcsönei vagy közvetlen tőkeberuházásai pedig lehetővé tették a nyugatnémet monopoltőkének, hogy a termelőberendezések műszaki újrafelszerelésénél, üzemek modernizálásánál és mindenekelőtt a munkatermelékenység növelésénél tetemes előnyhöz jusson. Az NDK-nak ezekből az okokból kifolyólag is a gazdasági versenyt lényegesen kedvezőtlenebb feltételek mellett kellett megkezdenie.18 3 7. A nyílt államhatár jelentette különleges feltételek18 4 Az NSzK azonban nemcsak messzemenően kivonta magát a jóvátétel erkölcsi kötelezettsége alól, de ezen túl a nyugati hatalmakkal szövetségben arra használta ki a nyílt államhatárt, hogy az NDK-nak súlyos károkat okozzon. Az NDK népgazdasága ezáltal 1961-ig további súlyos megterheléseknek volt kitéve. Azok a károk, amelyeket az NDK a nyílt határból kifolyólag elszenvedett, kerek 100 milliárd márkát tettek ki.18 5 Ehhez jön még a jóvátétel, amelyet az NDK egész Németországért teljesített. Ez összesen oly összeg, amely meghaladja az NDK népgazdaságába 1950 és 1961 közt végzett beruházásokat.18 6 An NDK gazdasági veszteségei már 1949 előtt is tetemesek voltak, de különösen a köztársaság megalapítása óta a szervezett kivándorlás és a szakkáderek toborzása által még nagyobb mértéket öltöttek. Az így toborzott káderek közül sokan az NDK fő- vagy szakiskoláin tanultak. Átlag négyéves tanulmányi időt számítva, az állam minden tanulóra 25 000 márkát fordított. 2-3 éves szakmatanulás költségei pedig 4000 — 6000 márkát tettek ki. De nemcsak a toborzott káderek ellátására, nevelésére és kiképzésére fordított társadalmi ráfordítás okozott nagy veszteségeket a nemzeti jövedelemben, hanem mindenekelőtt a termelésben beállott tetemes kiesés, amely ezáltal keletkezett; hiszen elsősorban oly emberekről volt szó, akik még sokáig a termelő folyamatban álltak volna. Terjedelmükben kisebbek, de semmiképpen sem lebecsülendők voltak azok a károk, amelyek hatása a Nyugat-Berlinbe átjárás, valutaspekulációk és Nyugat-Berlinbe csempé-181 Vö. Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung, 6. köt. 197 és 7. köt. 81. 18 2 Die Presse der Sowjetunion, Ausgabe A, Nr. 46.1965. ápr. 21., 23. 18 3 Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung. 7. köt. 85. 18 4 Vö. a 2. fejezettel. 18 s Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung, 8. köt. 292 k. 1 84 1950-től 196l-ig 113 272 milliárd márkát fektettek a népgazdaságba. (A számítások alapja: Statistisches Jahrbuch der DDR 1968, 22).
