Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
1164 LOTHAR BAAR hogy lényegesen könnyebb volt a mennyiségnél, a bruttótermelésemelésnél sikereket elérni, mint a minőségnél. Ez is az oka annak, hogy az NDK-nak és a többi szocialista országnak objektíve hosszabb időre van szüksége a fontosabb tőkés országok történeti előnyének behozására oly döntő gazdasági jelzőszámokban, mint az állóeszköz-hatékonyság, új beruházások hatékonysága és főként a munkatermelékenység terén. A szocialista országok nemzetközi gazdasági integrációjának az NDK külkereskedelmének eleinte csekély fejlettségi foka mellett az NDK-nak tehát csak arra volt lehetősége, hogy nemzeti gazdasági szint fejlesztéséhez a szükséges nyersanyagokat és élelmiszereket importálja és készterméket exportáljon. A nemzeti gazdasági komplexumok integrációja az NDK külkereskedelmének ebben az átmeneti időszakában csak nehezen volt lehetséges a termelt áruk cseréje abból a célból, hogy a belső választék növekedjék és nagyobb darabszámot éljenek el a költségek egyidejű csökkentésével. Az ötvenes évek második felében megkezdődött ennek az NDK és többi szocialista ország gazdasági fejlődését rendkívül akadályozó állapotnak a fokozatos leküzdése. Ebben az időben a baráti államok nemzetközi együttműködésének egy sor objektív és szubjketív akadálya már nem állt fenn, vagy lényegesen csökkent. Az 1949 januáqában a Szovjetunió és 5 népköztársaság által alapított KGST, amelyhez 1949 februárjában Albánia és 1950 szeptemberében az NDK is csatlakozott, most lényegesen hatékonyabb lehetett, mint addig. így a korábbi tervperiódusokkal szemben már kísérlet történt a Szovjetunió és a többi európai szocialista ország hosszúlejáratú gazdasági terveiben a fő jelzőszámok koordinálására. Ezen a téren különleges jelentősége volt a KGST VII., Berlinben megtartott ülésszakának 1956 májusában, amelyen kidolgozták és elfogadták a termelés fő ágainak koordinálását. Az iparági bizottságok (állandó szakbizottságok) megalakítása a KGST-országok gazdasági együttműködésének szervezeti feltételeit is megjavította.16 8 Az NDK számára különösen azok a koordinálási megállapodások és együttműködési rendszabályok voltak igen fontosak, amelyeket a KGST a gépgyártás terén hozott. Az NDK-t illetően akkor a barnaszéntermelést és a vegyi alapipart szolgáló felszerelések specializálására törekedtek. Az volt a kívánalom, hogy a nyomda- és textilgépeknek az NDK-ban hagyományosan nagy termelésével a többi KGST-ország szükségletét messzemenően fedezzék. Ezen kívül megegyezés jött létre, hogy a golyóscsapágytermelésnél, a mozdony-, vagon- és gépkocsigyártásnál és különféle más termékek előállításánál az egyes országok szerint bizonyos típusokra és választékokra specializálódjanak. Emellett külön koordinálási megállapodásokra került sor berendezések, felszerelések és gépek gyártását illetően az NDK és a Szovjetunió, valamint Csehszlovákia és Lengyelország közt.16 9 Ezen ajánlásoknak a KGST-munka egészére vonatkozóan viszonylagos hatása volt. Az egyes termékekre vonatkozó sok-sok specializálási és koordinálási megegyezés nem fedheti el azt, hogy a gazdasági fejlődés súlypontjait még nem érte el a specializálás. Ez mindenekelőtt a KGST-országok gépgyártására vonatkozik, ahol párhuzamos termelések továbbra is akadályozzák, hogy magasabb termékskálák és optimális üzemnagyságok által az ipari beruházások hasznossága biztosíttassék. A feldolgozó ipar együttműködésében mutatkozó eme csekélyebb haladással a kitermelő ipar jobb eredményei állnak szemben. 16 8 Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung 8. köt. 27. - G. Kohlmey: Spaltungsproportionen ... 52. 16 9 Uo. 6,53.
