Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE Í 161 1949-ig a forgalom 1947-hez képest már több mint ötszörösével emelkedett; a Szovjetunió és a népi demokráciák részesedése az NDK külkereskedelmében ebben az időben 28%-ról 78%-ra.15 3 De még az 1949. év szintje is még mindig aránylag alacsony volt. Kitűnt: hosszabb időre van szükség, hogy szocialista országokkal a kooperáció oly fokát lehessen elérni, amilyen a mai, és amely az elveszett kereskedelmi kapcsolatok kompenzálásához szükséges volt. Az ilyen kiegyenlítődés elérése nemcsak azért okozott nagy nehézségeket, mert régi kereskedelmi kapcsolatokat újakkal kellett pótolni, hogy az NDK terjedelmes feldolgozó iparának értékesítési területet és stabil nyersanyag- és tüzelőanyagbázist biztosítsanak, hanem mert a korábbi Németországon belüli árukapcsolatok helyébe most szükségszerűen a baráti országokkal való külkereskedelmi kapcsolatok léptek. Az NDK ezért már 1951-ben és 1952-ben hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodásokat kötött a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával, Magyarországgal, Albániával; Valamennyinek 1955 volt a lejárati ideje.15 4 1945 augusztusában megtörtént a kereskedelmi kapcsolatok újrafelvétele Jugoszláviával.15 5 Ezzel az első ötéves terv időszakában a külkereskedelem erős növekedése volt elérhető. 1955-ig az NDK kivitele az 1950-essel szemben messze több mint háromszorosára emelkedett, míg a behozatal a másfélszeresére nőtt.15 6 Különösen 1954-től emelkedett a kivitel, amikor a Szovjetunió lemondott további jóvátételi szállítmányokról, és másrészt a volt SAG-üzemek (Sowjetische Aktiengesellschaften = Szovjet Részvénytársaságok) bekapcsolódhattak a külkereskedelembe. Az egész idő alatt továbbra is 70%-kal a szocialista országok részesedtek nagyrészt az NDK kivitelében és behozatalában, miközben mind nagyobb mértékben a Szovjetunió lett a legfontosabb külkereskedelmi partner. Az NDK és a Szovjetunió közti kereskedelmi és hitelkapcsolatok terén döntő jelentőségűek voltak az 1953. évi kormánytárgyalások, amelyek a jóvátételi fizetések megszűnése mellett élelmiszer- és nyersanyagszállításokról szóló egyezményhez vezettek. 590 millió rubel értékben az NDK akkor különösen nagy értékű termékeket kapott, mint hengerműtermékek, réz, ólom stb. Ezenfelül a Szovjetunió 485 millió rubel hitelt nyújtott az NDK-nak, ebből 135 millió rubelt szabadon konvertálható valutában.15 7 A következő években is a Szovjetunió biztosította az NDK ipara nyersanyagszükségletének nagy részét. 1955-ben nyersanyagok, fűtőanyagok és félkészáruk képezték csaknem 75%-át az NDK behozatalának a Szovjetunióból.15 8 Lengyelország és Csehszlovákia szintén a nyersanyag- és tüzelőanyagszükséglet lényeges részét fedezték.15 9 Hogy milyen mértékben állott be változás a nyersanyag- és élelmiszerellátásban, azt az 1954. évi l50W. Ulbricht. !, m. 135. 151 Uo. 135 k. 15 2 összeállítva: Die Volkswirtschaft der DDR 289 k. adatai alapján. 1 "Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung. 7. köt. 50. 154G. Kohlmey: Weltmarkt. 222. 15 5 Die Volkswirtsachaft der DDR 293. 15 * A számítás alapja: Statistisches Jahrbuch der DDR 1960/61. Berlin, 1961. 573. 1 s 7 Vö. Die Volkswirtschaft der DDR. 39. 1S 8G. Kohlmey: Spaltungsdisproportionen. 69. 1 s sUo. 74.
