Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 1149 De nemcsak a textilipar területén volt súlyos a nyersanyagellátás, hanem olyan ágazatoknál is, mint a bőr- és bőrfeldolgozó ipar, amely csaknem teljesen külföldi bőrökre volt utalva. Különben is ez olyan termelési ág volt, amely az NDK területén kevesebb mint 20%-kal volt csak képviselve.11 0 így a textilipar és a könnyűipar más ágai számára az a helyzet adódott, hogy a látszólagos regionális kiegyensúlyozottság' és arányosság mögött valójában sokszoros külcsönös függőség mutatkozott bizonyos termelési fajtákat és különböző előállítási fokokat illetően, különösen a nyersanyagellátásban. 3.6. Németország imperialista kettéosztódása az NDK népgazdaságára számos következménnyel járt, itt ezekből csak néhányat vizsgálhattunk meg. Csupán az alapanyagiparból és a fémfeldolgozásból, a vegyi iparból és a textiliparból vett példák is mutatják azonban, hogy milyen súlyos következményei voltak az NDK népgazdaságára az ország kettéosztásának. Hogy az aránytalanságokat legalább a döntő ágazatokban enyhítsék, rendkívül nagy beruházásokat kellett elvégezni. Kezdettől fogva szükséges volt tehát a pénzügyi eszközök koncentrálása, mivel másképp nem lehet biztosítani az első német munkás — paraszt állam gazdasági alapjait. A sokféle nehézség leküzdésénél a kezdeményezés a munkásosztály pártjától indult ki. Már a NSzEP II., 1947 szeptemberében megtartott kongresszusa előterjesztett alapelveket a gazdaság talpraállításához. Mindenekelőtt azonban az átfogó népgazdasági tervezés kezdete óta a legfontosabb aránytalanságok fokozatos kiküszöbölése lett a gazdasági felépítés központi kérdése. Az NSzEP pártvezetőségének 11. ülésszaka 1948 végén ezért már az 1949—50-es kétéves tervet illetően hangsúlyozta, hogy hosszúlejáratú tőkeberuházások szükségesek az alapanyag- és a nehéziparban.11 1 Az NSzEP III. kongresszusán 1950 júliusában elfogadott okmány — „Az NDK népgazdasága fejlesztésének ötéves terve (1951-1955)" — a következő öt évre ezt a népgazdaság legfontosabb intézkedésének nyilvánította. Ettől kezdve a beruházási tevékenység középpontjában azok a termelési ágazatok álltak, amelyek felépítése nélkülözhetetlen volt az NDK gazdasági és politikai függetlenségéhez: a fémkohászat és a nehézipar, a barnaszénbányászat és az energiagazdaság, valamint a vegyiipar. Az ezekben az ágazatokban az első ötéves terv idején elért tetemes termelésfokozással az ötvenes évek közepéig sikerült a legsúlyosabb gazdasági aránytalanságok egész sorát korlátozni.112 Az 1936-os évvel szemben 1955-ben a nyersvastermelés 751,5%-ra emelkedett, a nyersacéltömböké 209,2%-ra. Ezzel egyedijűleg a vasérckitermelést 409,7%-ra emelték. A barnaszénbányászat 198,5%-os termelésnövekedést mutatott, míg a villamos energia termelése az 1936. évi 205%-át tette ki. A kénsavhiányon a 160,4%-os termelésnövekedés enyhített. Ez nitrogén- és foszforműtrágyára is vonatkozik, itt a növekedés 128,1 ill. 262,2%-ot tett ki.11 3 A többi ágazatban is lényegesen emelkedett a termelés. Ez a tetemes növekedés azonban többnyire nem volt elégséges a Németország kettéosztása által keletkezett aránytalanságok kompenzálására, mivel nemcsak állandósult igény, hanem folyton növekedő kereslet kielégítéséről volt szó. Másrészt figyelembe kell 110 Uo. 145. 111 Vö. W. Ulbricht: i. m. 126. 112 Geschichte der Deutschen Arbeiterbewegung. 8. köt. Berlin, 1966. 22. 113 Statistisches Jahrbuch der DDR 1955. 162 kk.
