Századok – 1977
Folyóiratszemle - Bernstein; Sámuel: A Babeuf-összesküvés – ahogyan ezt az Egyesült Államok sajtója látta 1085/V
FOLYÓIRATSZEMLE 1085 Sokan úgy ítélték meg, hogy a szentpétervári politika kihasználta a szláv közösség eszméjét, visszaélt vele. Elfordultak Oroszországtól, az ausztroszlávizmus, a cseh burzsoázia hegemóniáját hirdető csehszlovák eszme követőivé váltak (K. Havlicek). Ez utóbbi a cseh burzsoázia Habsburg-birodalmi ambícióit tükrözte, amelyeknek alárendelték a szláv gondolatot. A szláv közösség gondolata nem csupán polgári talajból nőtt ki. Feudális, félfeudális társadalmi erők is felsorakoztak mögötte, a társadalmi átalakulás kérdéseit mellőzték, pozícióik megtartására, megszilárdítására törekedtek. A cseh nemesség az 1840-es években a Habsburg birodalom kereteinek fenntartását tekintette érdekének, amelyen belül a cseh királyság különleges helyzetet élvezett volna. A horvátoknál J. Draskovic a kollári kultúra-közösség eszméjéből is merített, s horvát vezetéssel tervezte egyesíteni a délszláv népeket, a Habsburg-birodalom kereteiben. Ez a konzervatív vonal -különösen 1831 után - a lengyeleknél bizonyult a legtartósabbnak. Nyugati orientációjú volt a lengyel emigráció, csupán 1846 után gondoltak az Oroszországgal való megbékélésre. Czartoryski elvetette a szláv egység gondolatát. A hatalmi-politikai alakulások függvényévé tette a lengyel nemzeti ügyet. Törökország fokozatos felbomlására számított, nagy délszláv állam kialakulását remélte, amely ellensúlyozná Oroszország befolyását. Ügynökei a szerb udvarban tervezgették a délszláv nemzeti kérdés rendezését. A szerb nagyhatalmi ábrándok egybeestek Czartoryski törekvéseivel. Ez is hozzájárult I. Garasanin 1844-es fellépéséhez. A konzervatív közeü'téseket társadalmi mondanivalójuk hiányosságai miatt marasztalja el a cikk. Liberális és konzervatív alapállás az orosz szlavofilok körében is elkülöníthető a szláv közösség gondolatával kapcsolatban. A Nyugattal szembeállított Kelet a szláv népeket foglalta magába, élükön Oroszországgal, mint idősebb testvérrel. A fejlődés külön útjáról, a szlávok messianisztikus küldetéséről szónokoltak, hangsúlyozták a pravoszlávia összetartó szerepét. Egyes képviselőik (A. Sz. Homjakov) mérsékelt társadalmi változásokkal is számoltak, túlmutatva a feudális kereteken. Az 1830-40-es években többen tudományos utazást tettek a Habsburg-birodalom szláv lakta területein, eszméiket is terjesztve. A liberális közvélemény körében nem találtak kedvező visszhangra, mert azok számára a nyugati fejlődés volt a modell. A szláv közösség gondolatát csak annyiban fogaadták el, amennyiben nemzeti és társadalmi érdekeiket nem sértette. Igaz, a szlavofilok is az önkényuralmi Oroszország, a pravoszláv birodalom befolyásának erősítése végett léptek fel a szláv gondolat nevében. Az orosz nemesi forradalmárok (Ragyiscsev, a dekabristák) a feudalizmus elleni harc, az elnyomott népek mozgalma oldaláról közelítették meg a szláv közösség gondolatát. Demokratikus föderációban kívánták egyesíteni a feudális és a nemzeti elnyomás alól felszabadult szláv népeket. Fellépésükkel új impulzust kapott a szláv közösség gondolata, tartalmában is progresszívvé vált. A lengyel demokraták körében is népszerű lett a demokratikus föderáció terve. A kis népeket kívánták egy nagy szláv államba tömöríteni, amelyhez Oroszország csak a cárizmus felszámolása után csatlakozhatott (J. Lelewel). A lengyel Demokrata Társaság programját a szerző utópisztikusnak ítéli, vonzó elméleti konstrukció, de megvalósításához a vizsgált korszakban hiányoztak a feltételek. Befejezésül a szláv népek nemzeti öntudata, társadalmi mozgalmi és kulturális fejlődése szempontjából pozitívan ítéli meg Lescsilovszkaja a szláv közösség gondolatát. Hangsúlyozza a társadalmi meghatározottság fontosságát. (Voproszi Isztorii 1976. 12 sz. 75-92) M. Sámuel Bernstein: A Babeuf-összeesküvés — ahogyan ezt az Egyesült Államok sajtója látta A több kötetnyi tanulmány és könyv szerzője írását úgy indítja, hogy az ugyancsak elismert francia történész, Georges Lefebvre 1957-es szavait idézi fel, amikor az Buonarotti munkájának újrakiadásakor megjegyezte, hogy a történészek még mindig adósak a Babeuf-összeesküvés részletes történetének megírásával. S. Bernstein megjegyzi, hogy az 1960-ban rendezett nemzetközi konferencián egy dolog vüágossá vált, hogy a babeufista mozgalom nemzetközi hatása nagyobb volt a korábban feltételezettnél. Ezen a konferencián a német, osztrák és olasz visszhangról emlékeztek meg. Bernstein ezúttal ezt a képet egészíti ki az angol és amerikai vonatkozások összesítésével.
