Századok – 1977

Folyóiratszemle - Mittenzwei; Ingrid: A kereskedő- és manufaktura-burzsoázia fejlődése a német államokban 1082/V

FOLYÓIRATSZEMLE 1083 Az osztályfejlődés színvonaláról sem adhatunk végső ítéletet. A gazdasági-társadalmi fejlődés következtében az új osztályerők kifejlődésének politikai kerete is megváltozott. A középkori városi polgárság a fontos településeken, városokban koncentrálódott, amelyek a városfalak és a városi jog segítségével élesen elkülönültek a környező területektől. (Berhold, Engel, Laube). Az autonóm városokat a királyok vagy a hercegek gyakran erőszakosan fennhatóságuk alá vonták. Ez a polgárság ellenállásához vezetett. A folyamat Franciaországban és a német fejedelemségekben az abszolutista államhatalom kialakulásához vezetett. A polgári történetírás az államhatalomnak a „nagypolgári erők" kialakulási folyamatában nagy szerepet tulajdonít. A régi városi társadalom átakalulása „modern katonai és közigazgatási állammá", ill. az ipari forradalom O. Brunner kutatási területei. H. Freyer az abszolutizmus kialakulását így foglalta össze: „A nyugati újkor új történelmi faktora, a racionális katonai és hivatalnokállam a polgárság történetében is új fejezetet jelentett. Elnyomó szerve, „rendőrsége" és merkantilista gazdaságpolitikája révén korlátozta a városközösségek önkormányzatát, így a polgárság a nivelláló államhatalomnak volt kiszolgáltatva, a város az állami közigazgatási apparátus legalsó fokán állt." Ingrid Mittenzwei hangsúlyozza, hogy a területi széttagolódás hátráltatta a nemzeti piac és a polgári nemzet kialakulását, s így a manufaktúraburzsoázia kialakulását is. Jellemzi az egyes fontosabb fejedelemségek fejlődését. Az új kutatásokra támaszkodva adja meg a manufaktúraburzsoázia eredetét és a termelés struktúráját szemléltető számadatokat. Fontos kérdés annak eldöntése, hogy az egyes területeken mennyire érvényesültek az állami gazdaságpolitikai utasításai, ill. a helyi adottságok és szükségletek. A tanulmányíró nagy figyelmet szentel Poroszország gazdasági életének, amely egyrészt a legfejlettebb területek közé tartozott, másrészt ahol a legközvetlenebbül hatott a központi gazdaságpolitika. így főként Berlin, Potsdam manufaktúravállakozóira kell gondolni. Szilézia Ausztriával és Szászországgal történelmileg kialakult gazdasági kapcsolatban állt, amelybe II. Frigyes központi utasítások révén beavatkozott. Fontos annak eldöntése, hogy milyen méretűek voltak a feudáüs abszolutizmus és az új osztályerők közötti ellentétek. Poroszországban a feudális urak pozíciói erősek, az új szociális erők viszont gyengék voltak. A vállalkozók és a kereskedők érdekeik szerint kétféle magatartást tanúsítottak az állami gazdaságpolitikával szemben: A hadiszállítók (fegyver-, élelmiszer-, mundérszállítók) főként a hétéves háború idején jelentős megbízatásokat kaptak az államtól. így a monopolista és protekcionista gazdaságpolitika támogatói voltak. Mások éppen ellenkezőleg, érdekeik alapján a szabad konkurrencia és a szabadkereskedelem érvényre juttatása mellett foglaltak állást (pl. fafeldolgozó-ipar, melynek külföldi piacokra is szüksége volt). A legtöbb város már elveszítette autonómiáját, így a város már nem vagy csak részben adta a burzsoá erők politikai formálódásának kereteit. Az új gazdasági és szociális tartalmú osztályharcok a következő tényezőkkel tevődtek össze: 1. az abszolút monarchia és burzsoá osztályerők; 2. a kereskedő- és manufaktúratőkések, ill. a kistermelők és a bérmunkások; 3. a manufaktúrák és a céhekben tömörült mesterek közötti ellentétek. Felmerül a kérdés: a kistermelők a végbement differenciálódás és a tönkremenés állandó veszélye ellenére miért nem képeztek jelentős tényezőt az osztályharc számára. A kis- és középtermelők a porosz katonaságnak tett szállítások révén termékeik egy részét ugyan el tudták helyezni, azonban képtelenek voltak arra, hogy a piacon helytálljanak és a változó konjunktúraviszonyokhoz alkalmazkodjanak. A kistermelők elégedetlenségét, romló helyzetét tükrözik a hadsereg ezredparancsnokaihoz valamint a városi magistratusokhoz írott leveleik. (Nagyobb hadimegrendelések igénylése, panasz a magas gyapjúárakra, mentegetőzés a gyenge minőség miatt.) A számos kistermelő és az állam közötti különösen szoros gazdasági kapcsolat abból eredt, hogy a városi adminisztráció I. Frigyes Vilmos idején történt átszervezése révén a polgárok teljesen az állam ellenőrzése alá kerültek, ami passzivitásukat eredményezte. E folyamat Poroszországban volt a legszembetűnőbb. Az állam a céheket is erőteljesen ellenőrizte. A kistermelők ennek ellenére az abszolút monarchiánál is jobban tartottak a burzsoá erőktől, a falusi kézművesektől és az ún. kontároktól. Szászország polgársága önállóbb volt, és nem állt olyan szoros kapcsolatban az állammal, mint Poroszországé. A szerző a polgári forradalom elmaradását a német államokban azzal magyarázza, hogy a 18. sz.-ban végbement minőségi és mennyiségi változások ellenére sem vált még antagonisztikussá a kialakulóban levő polgárosztály és a későfeudális rend ellentéte. Az antifeudális ideológia sem