Századok – 1977
Folyóiratszemle - Sutter; Fichtner Paula: Dinasztikus házasság a XVI. századi Habsburg diplomáciában és az államvezetés (Interdiszciplináris megközelítés) 1080/V
456 FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK Paula Sutter Fichtner: Dinasztikus házasság a 16. századi Habsburg diplomáciában és az államvezetésben Egykor népszerű, de régóta háttérbeszorult terület kutatását próbálja feleleveníteni a tanulmány szerzője: a dinasztikus kapcsolatok vizsgálatát. A 16. században még magasra értékelték e házasságok jelentőségét, pedig az emberi kapcsolatokat semmibevevő, lealázó személytelenségüket Morus Tamás és Erasmus is kritizálták. Éppen a 16. században szerzett a Habsburg-csalág házasságai révén Magyarországtól Spanylországig (s rajta keresztül Amerikáig) terjedő birodalmat. A felvilágosodás filozófusai azonban - sok más tényező mellett - az uralkodó családokra fordított történetírói figyelmet is kritizálták, sokallták, s ezzel aláásták a dinasztikus kapcsolatok vizsgálatát. Kutatása azóta sem szerezte vissza helyét a történetírásban, pedig a téma a jelenlegi közömbösségnél mindenképpen többet érdemelne. Közismertek azok az okok, amelyek a dinasztikus házasságokat ösztönözték: belpolitikailag a törvényes örökösök biztosítását, külpolitikailag az ország tekintélyének emelkedését lehetett tőlük elvárni. De egy termékeny házasság a fiúgyermekek révén az egymás pozícióira féltékenyen vigyázó arisztokrata családok tagjainál könnyebben elfogadható helytartókat s alkirályokat is biztosíthatott az uralkodó számára. Végül egy házasság ürügyén ügynökök, megfigyelők tucatjait lehetett valamely szövetséges országba küldeni. E nyilvánvalóan racionális okokat azonban a tanulmány szerzője nem tartja elegendőnek a dinasztikus házasságok gyakoriságának indoklására. További magyarázatuk céljából a néprajz valamint a szociológia segítségéhez fordul. Vizsgálatában a Habsburgok házassági szokásait, mindenekelőtt pedig I. Ferdinánd gyermekeinek házassági (eljegyzési) szerződéseit tekinti mintának, s ezek eredményeiből próbál általánosítani. A dinasztikus házasságokban fontos tényező az uralkodócsaládok párválasztásának eltérő gyakorlata a társadalom más köreitől. Ausztriában a fennmaradt adatok, hiányos voltuk ellenére is azt igazolják, hogy a parasztság és a városi lakosság házasságaiban nem találunk meghatározott családok közötti ismétlődést. Az osztrák arisztokráciában az ismétlődés (tehát az ugyanabból a családból választott mennyasszony) már korlátozottan előfordul, míg az európai uralkodócsaládoknál ez megszokott jelenség. így a Habsburgoknál is. Az általuk előnyben részesített idegen uralkodócsaládok: a lengyel és a francia királyi ház, ezzel szemben Angliát s-a Wittelsbachok kivételével - a német fejedelmi házakat mellőzték házasságkötéseiknél. Ez nagyjából tükrözi a tartósabb politikai szövetségek orientációját is. A következőkben a szerző azt vizsgálja, hogy mi teszi a dinasztikus házasságokat a külpolitika eszközévé. E téren szolgálhat hasznos adalékokkal a néprajz. A házasságok szinte időtlen idők óta a politikai-katonai szövetségek megerősítésének különleges módját jelentik: a kétoldali ajándékozás éppen a kölcsönösséget fejezi ki benne. Egyes tudósok szerint már a primitív népek exogámiájában is szerepet játszott a minél több szövetséges nyerésének óhaja. Az európai fejedelmi családok exogámiája a 10. századtól nyomon követhető, de az is lehet, hogy ennél régebbi eredetű. Az ajandékozás formálissá válhat: esetenként a két fél azonos összegű pénzajándékot cserélt, ami végül csak a kölcsönös elkötelezettséget jelképezte. Más esetekben a pénzajándék tekintélyes nagyságú összeg lehetett: V. Károly leányának csak a pénzbeli hozománya meghaladta a török ellen Magyarországon tartott hadsereg fanntartásának egy évi költségét. A leszármazottak megbecsülését a befogadó országokban a házassági szerződések igyekeztek biztosítani. Ugyanakkor lemondatták őket a kibocsátó országgal szemben támasztott mindenfajta utólagos igényről: I. Ferdinánd leányainak leszármazottait eleve megfosztották bármiféle magyar- és
