Századok – 1977

Történeti irodalom - Simón Bolivar írásai (Ism. Niederhauser Emil) 1057/V

1057 TÖRTÉNETI IRODALOM élesedő - érlelődő feszültségektől. Kétségtelen, hogy az ábrázolás gerincévé tett 16—17. század a céhrendszernek ebből a szempontból viszonylag stabil korszaka, az olvasó azonban joggal igényelheti, hogy a régi mesterségek statikus, idilli képe meg is elevenedjék: kitekintést nyújtva a mesterség további alakulására s a változás okaira is. Kérdésekre, melyek részben az előbb hiányolt — tudtunkkal a szerző által tervezett, de a kiadótól nem vállalt - összefoglalók révén meg is oldhatók lettek volna. E két nagy, az egész kötetre kiterjedő problémacsoport mellett már csak egyes részletproblémák említése marad hátra: az ábrázolásnak helyenként sematikus volta, nem egy helyütt mellékes mozzanatok mintegy jobbak híjján az adásidőt kitölteni hivatott túlhangsúlyozása (pl. a kőműveseknél a vár leírásával); a mesterségek és általában az iparosság magyar voltának kérdése (amit a műszavaknak több szakmában többnyire német volta kérdőjelez meg);, a stílus több ponton bizonyos keresett Jzessége"; egyes apróbb tárgyi tévedések (pl. Petőfi apjának nem létező nemessége, 166.1.). S nem hagyhatjuk szó nélkül az elég kínos ellentétet, mely a címlapon nagy betűvel hirdetett régi magyar mesterségek és az alatta levő ábra: az eperjesi céhpecsét német felirata között feltűnve szúrja az olvasó szemét. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy Bogdán István könyve egészében és elsősorban hasznos és jó könyv: sokban alkalmas minta lehet a hasonló típusú történeti ismeretterjesztés számára, mind formájában, mind tartalmában, mind színvonalában, — még ha ez nem jelentheti szóvátett hibáinak is utánzását és követését. Vörös Károly SIMÓN BOLÍVAR ÍRÁSAI (Budapest, Európa. 1976. 3121.) Simón Bolivár (1783-1830) a spanyol gyarmati uralom ellen irányuló latinamerikai felkelések sorozatának egyik vezető alakja, Dél-Amerika északi országainak felszabadítója, a kialakuló új államrendszer egyik megteremtője, katona és államférfi. A név, az események sorozata nagyjából eddig is ismert volt a magyar szakemberek körében. Válogatott írásainak a megjelentetése viszont mintegy életközeibe hozta az eddig ismeretes köztéri szobrot. Manuel Pérez Vila „Simón Bolivár, a Szabadító" c. rövid életrajza a pálya fő állomásait villantja fel. Nyilván spanyol-amerikai közönségnek készült eredetileg, így valóban csak szorosabban véve Bolivár életrajzi adatait közli, s nem helyezi el tevékenységét a felszabadító mozgalom egészében. Több ismeretet tételez fel, mint amennyi bármilyen európai közönségtől várható. Az írások: levelek, rendeletek, beszédek, kiáltványok eléggé sokoldalúan mutatják be Bolivár tevékenységét. A Jamaikai levél (1816), vagy az angosturai kongresszuson (1819) mondott beszéd Bolivár politikai elképzeléseit körvonalazza. A program: a spanyol gyarmatok felszabadítása, ahogyan az angol gyarmatok néhány évtizeddel korábban az angol uralom alól felszabadultak, a rabszolgaság intézményének felszámolása (erről más alkalmakkal is egyértelmű hevességgel szól Bolivár), azután a szabadság és egyenlőség — itt már általánossá válik a mondanivaló, hiszen végeredményben a burzsoá rend megteremtéséről van szó. Az ocanai kongresszushoz intézett üzenet (1828) az új állam-