Századok – 1977

Beszámoló - Tilkovszky Loránt doktori értekezésének vitájáról (Pál Lajos) 1024/V

BESZÁMOLÓ 1041 Ezután arról szólt, hogy a frontra küldött honvédhadsereg nemzetiségi összetételére vonatkozó egykorú kimutatások, valamint a nemzetiségek aránya a veszteségkimutatásokban, nem igazolják azt az ugyancsak elsősorban Weidleinék által propagált tézist, hogy a németek a magyar hadseregben reájuk váró biztos pusztulás elkerülésére vállalták olyan nagy számban az SS-ben való szolgálatot. A németek a többi nemzetiséghez viszonyítva kivételes helyzetben voltak a magyar hadseregben; a legértékesebb ún. védett alakulatokban magyarokon kívül kizárólag német nemzetiségűek lehettek. Nem ért egyet azzal sem, hogy a hazai németek gazdasági teljesítményei — a német szövetségben vívott háború időszakában — mint példának állított magas mérce, javára szolgáltak volna az országnak. Ez is olyan „érv", amelyet a Volksbund-apologéták használnak. Bellér Béla azon megállapításával kapcsolatban, hogy a hazai németség nemcsak bűnös, hanem áldozat is, leszögezte, hogy értekezésében sohasem a németség, hanem a Volksbund bűnösségéről szólt. Amennyiben a hazai németség áldozat, úgy jelentős mértékben a Volksbund áldozata; a problematika differenciált vizsgálata ezt erősíti meg. A jelölt válasza után a bírálóbizottság határozathozatalra vonult vissza, majd Tokody Gyula, a bizottság titkára, ismertette a döntést: a bizottság egyenhagúan javasolja a történelemtudományok doktora fokozat odaítélését Tilkovszky Lorántnak, aki ezzel az értekezésével érte el sokoldalú kutatómunkásságának eddigi legkiemelkedőbb eredményét. A hazai és külföldi történeti irodalomban még senki sem foglalkozott a magyarországi németség második világháború alatti problematikájával hasonló szélességű forrásbázis alapján, a nemzetközi helyzet, illetve a magyar belpolitika bonyolult összefüggésrendszerébe ágyazva. Számos értéke, új tudományos eredménye közül a bizottság külön kiemelendőnek tartja a népcsoportpolitika értelmezésének, a nemzetiségpolitikától való eltéréseinek árnyalt vizsgálatát, az előbbi gyakorlatának bemutatását, és szerepét a nemzetiszocialista német birodalom nagyhatalmi koncepcióiban, illetve törekvéseiben, s az utóbbi, tehát a nemzetiségpolitika összefonódását a magyar revíziós, németbarát, egyúttal azonban az állami önállóság biztosítását is célzó politikával. Uj szempontokkal gazdagítja a disszertáció a második világháború alatti magyar-német kapcsolatok történetét, valamint a magyarországi németség történelmi szerepét; ismerteti és kritikusan elemzi az idológiatörténeti szempontból nagy fontosságú nemzetiségpolitikai felfogásokat, sokoldalúan ábrázolja a Volksbund történetét, s vázolja a magyarországi németség többi irányzatának politikáját. Az értekezés alapvető forrásbázisát eddig jórészt feltáratlan, magyar és német archívumokban őrzött levéltári anyagok, továbbá a korabeli magyar- és német nyelvű napilapok, illetve folyóiratok képezik. A témára vonatkozó irodalom teljes és minden részletre kiterjedő feldolgozása kiegészül a polgári, főleg az NSzK-ban megjelent művek színvonalas kritikájával. Az opponensi véleményekben felmerült kritikai észrevételek mellett a vita során megjegyzések hangzottak el a disszertációban alkalmazott forráskritikai módszerekkel, a polgári irodalom értékelésével, az asszimiláció ill. a disszimiláció méreteivel, különösen pedig a magyarországi németség korabeli politikai magatartásával kapcsolatban. A Bírálóbizottság megállapította, hogy Tilkovszky Lóránt a vitakérdésekre sokoldalú és magas színvonalú választ adott. Kilátásba helyezte az észrevételek részbeni figyelembe-