Századok – 1977
Beszámoló - Tilkovszky Loránt doktori értekezésének vitájáról (Pál Lajos) 1024/V
A NÉMET „NÉPCSOPORTPOLITIKA" ÉS MAGYARORSZÁG 1938-1945 Beszámoló Tilkovszky Lóránt doktori értekezésének vitájáról A Tudományos Minősítő Bizottság által kiküldött Bírálóbizottság előtt, melynek elnöke Zsigmond László akadémikus, titkára Tokody Gyula, a történelemtudományok doktora, további tagjai Balogh Sándor, a történelemtudományok doktora, Csatári Dániel kandidátus, és a három opponens: Arató Endre és Mérei Gyula akadémikus, Pamlényi Ervin kandidátus voltak, a jelölt 1977. február 16-án védte meg értekezését a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében tartott nyilvános vitában. A jelölt eddigi tudományos munkásságának ismertetése során Tokody Gyula kiemelte, hogy Tilkovszky 1955-ben megvédett kandidátusi értekezése óta 7 önálló kötetet és mintegy 40 nagyobb tanulmányt jelentetett meg. Munkásságának első éveiben a 19. századi Magyarország történetének problémái foglalkoztatták. Feldolgozta a magyar reformkor egy nagy politikai kihatású eseményét, „Az 1831. évi parasztfelkelés" címmel (Művelt Nép Kiadó, Bp. 1955), majd tanulmányokat írt a kor két nagy reformeréről, Széchenyi Istvánról és az agrártudós Balásházy Jánosról. Ez utóbbiról készített monografikus életrajza később „A múlt magyar tudósai" című sorozatban is megjelent (Akadémiai Kiadó, Bp. 1970). Másfél évtizede új kutatási területre tért át: Magyarország 1919—1945 közti történetével foglalkozik, elsősorban a második világháború időszakával, s az azt közvetlenül megelőző évekkel. Részt vett a német külügyminisztérium magyar vonatkozású iratainak publikálásában, („A Wilhelmstrasse és Magyarország", Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1968); megírta Teleki Pál életrajzát („Teleki Pál, Legenda és valóság". Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1969) amely azután angolul is megjelent („Pál Teleki 1879-1941. A biographical sketch." Akadémiai Kiadó, Bp. 1974). „A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada 1825—1975" (Akadémiai Kiadó, Bp. 1975) című kötetben legfőbb tudományos intézményünk 1918—1948 közti három évtizedének történetét dolgozta fel. A „Magyarország története" tízkötetes szintézis 8. kötetében az 1936—1944 közti belpolitika történetét írta. Széles skálájú munkásságának legspeciálisabb területe a nemzetiségi problematika kutatása. „Volksdeutsche Bewegung und ungarische Nationalitätenpolitik 1938—1941" című tanulmányán (Acta Historica, Bp. 1966), valamint „Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon 1938-1941" címmel megjelent könyvén (Akadémiai Kiadó, Bp. 1967) kívül még számos kisebb-nagyobb munkája jelent meg e tárgykörből; legutóbb önálló kötetként látott napvilágot az „SS-toborzás Magyarországon" (Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1974). Az 1975. évi San Francisco-i nemzetközi történészkongresszusra kiadott magyar tanulmánykötetben megjelent tanulmányában átfogó áttekintést adott az ellenforradalmi
