Századok – 1977

Beszámoló - Korom Mihály doktori értekezésének vitájáról (Izsák Lajos) 1009/V

1016 BESZÁMOLÓ túlmenő funkcionális jellegét érintő tanulmányozását is. Ugyanakkor, utalt arra is, hogy ennek az igénye azért is felmerül, mert különben megválaszolatlanul maradnak a Komintern VII. kongresszusát követő stratégiai fordulattal jelentkező problémák, amelyeket egyébként Korom Mihály is részletesen ismertet. Orbán Sándor ezután az értekezésnek ahhoz a részéhez fűzött megjegyzéseket, amelyek a felszabadult területeken kibontakozott demokratikus népi mozgalmakkal foglalkoznak. Szerinte ugyanis a szerző szinte kétszer is áttekintette azt: egyszer önmagában, azután pedig az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjainak megválasztásakor. így elsősorban ezeknek a részeknek az összevonását, tömörítését javasolta. Problémaként vetette fel azt is, hogy a jelölt keveset foglalkozik a még fel nem szabadult területek lakosságát érintő hatásokkal. Hiszen oda sorra kiáltványt, üzenetet intéztek a már felszabadult helységekből. Kifogásolta azt is, hogy a szerző Budapest felszabadítása elhúzódásának csupán katonai vonatkozású okait tárgyalja és keveset kap az olvasó arról, hogy a fővárosban miképpen reagáltak a Debrecenben történtekre, s főleg, hogy mennyiben volt azokban szerepe a budapesti pártvezetőségnek. Végül a németek elleni fegyveres harc kérdésével foglalkozott az opponens. Szinte alig van olyan jelentősebb állomása a fejleményeknek — állapította meg —, ahol ez valamilyen formában föl ne merülne. így csak arról van-e szó — vetette fel a kérdést —, hogy az a horthysta tábornokok maximális igénye, vagy a hadi helyzet kedvező alakulása, netán a nyugati hatalmak ellenzése folytán húzódik és válik egyre jobban megfoghatatlanná. Nem részes-e ebben a naiconalizmustól való — egyébként nem feltétlen jogtalan — félelem? Ugyanakkor gondolni kell arra is — hangsúlyozta —, hogy a kedvező irányban bontakozó társadalmi és politikai polarizáció valamiféle kedvezőtlen ellensúlyt kapott volna egy jelentősebb katonai erő felállításával. Befejezésül Orbán Sándor leszögezte, hogy megjegyzései csupán a munka egyes részletkérdéseit érintették, mintegy kiegészítve, módosítva egyes pontokon azokat, ez pedig külön is a művet dicséri. Véleményét abban foglalta össze, hogy történelmi újjászületésünkről alapvető jélentőségű munkát alkotott Kórom Mihály, amelynek szemlélete, módszeressége, imponálóan nagy forrásdokumentációja, valamint világos szerkesztése és megírása alapján nyugodt szívvel és örömmel javasolja a történettudományok doktora fokozat megadását a szerzőnek. Csizmadia Andor, az állam- és jogtudományok doktora opponensi véleményét azzal kezdte, hogy a tudományos fokozatokról és a tudományos minősítésről szóló törvény a doktori fokozat elnyerésének alapjául a tudományágazat továbbfejlesztését eredményező olyan átfogó tudományos feladat megoldását kívánja, amely összhangban áll a társadalmi fejlődés követelményeivel. A témaválasztást — a fentiek szempontjából nézve — jónak tartotta, sőt kiemelte, hogy az a történettudomány olyan területét öleli fel, amely a magyar nép múltjának egyik legdöntőbb fordulatát kívánja ábrázolni, amelyről eddig csupán résztanulmányok — nem utolsó sorban Korom Mihály tanulmányai - jelentek meg; e szóban forgó munka az első összegezés erről az időszakról. Egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy bírálatában a hangsúlyt a jogi szempontok vizsgálatára helyezi, de kitér a disszertáció általános problémáira is. Az utóbbiakat tekintve kiemelte, hogy a munka történelmünk néhány, jelentőségében azonban döntő fontosságú hónapját tárgyalja. Magyaroszágnak a német fasiszta szövetségből való kilépése és átállása az antifasiszta koalíció oldalára azonban nem történt előzmények nélkül és nem volt egyedülálló elhatározás Európa országainak történetében.