Századok – 1977
Vita - Pritz Pál: Válasz Ádám Magdának 987/V
VITA 997 alapján Ribbentrop számára nem okozhatott nagyobb gondot, hogy Bled mögött meglássa a jugoszláv semlegesség elérésére irányuló magyar szándékot. Ádám Magda szerint azon törekvésemben, hogy „a kisantant szétrobbantására vonatkozó" megállapításom „ne mondjon ellent a németellenesnek minősített bledi egyezménynek, - új elméletet" állítottam fel. Eszerint Hitler 'míg korábban a kisantant megbontását tűzte napirendre, addig most egyik tagállamának megsemmisítését'.42 Valami ilyesmit valóban írok. De hogyan? Ugy, hogy először Ádám Magdától idézek egy mondatot. íme a mondat: 'Napirenden már nem a kisantant megbontása, hanem egyik tagállamának megsemmisítése állt.' Majd hozzáfűzöm: „Kimondatlanul is itt maga a szerző szögezi le, hogy Hitlernek a kisantanttal kapcsolatos taktikája megváltozott. Hiszen ő tűzte korábban napirendre a megbontást, mint ahogy most egyik tagállamának megsemmisítését."4 3 Az „elmélet" tehát se nem új, se nem az enyém. Hanem Ádám Magdáé. Nem azért használtam fel, amiért a szerző állítja, hanem azért, hogy az 1968-as könyv vonatkozó részének ellentmondásos gondolatmenetéből kiemeljem azokat a részeket, amelyek — hitem szerint — a történeti valóságot helyesebben tükrözik. Különös módon kissé odébb — az 52. lábjegyzetben — Ádám Magda rájön arra, hogy ez az „új elmélet" mégis tőle származik. Ott sincs vele megelégedve, ezért azt íija, hogy az „nem pontos, s ezért félreérthető. Helyesen így kellene, hogy hangozzék: 'Napirenden már nem csak a kisantant megbontása, hanem egyik tagállamának megsemmisítése állt."4 4 Azt hiszem, erre a helyesbítésre nem lett volna szükség. Ádám Magda számára „teljesen érthetetlen", hogy miért kellett volna Bleddel kapcsolatban, „amikor Neurathnak csak a magyar-csehszlovák tárgyalásokra vonatkozó álláspontjára" kívánt utalni, ismét idéznie „a már korábban szószerint leközölt Kánya idézetet". Szerinte úgy próbáltam beállítani a kérdést, mintha ő elhallgatta volna, „hogy a németek nem járultak hozzá a Csehszlovákiával való megegyezéshez".4 5 Azért lett volna szerencsés az általam kívánt részt ismét idézni, mert ez arra figyelmeztette volna a szerzőt, hogy — amint írtam - „még ha nem változott volna meg Hitler felfogása, akkor sem esett volna Bled egybe a német érdekekkel". így elkerülhető lett volna az az alig tartható megállapítás, mely szerint 'az események már túlhaladtak Kánya tervein, és így a lényegében német-magyar elképzelések gyakrolati megvalósítása a visszájára fordult'.4 6 Kifogásomnak ez a lényege és nem az, mintha azt állítanám, hogy Ádám Magda elhallgatta volna: „a németek nem járultak hozzá a Csehszlovákiával való megegyezéshez." Nem figyel fel Ádám Magda arra sem, hogy az általa használt „jóváhagyását" kitételt idézőjelbe tettem.4 7 Egyáltalán nem véletlenül. Mert a német-magyar kapcsolatok helytelen beállítása az, mintha a német külügyminiszter „jóváhagyta" volna a magyar külpolitika valamely törekvését. Különösen Gömbös bukása után, Darányi kormányzásának első szakaszában - hiszen 1937 júniusának első felében vagyunk - nem lehet hitelt 4 * Á dám 574. 43 Ádám 68, 262. és Pritz 659.1. 74. lábjegyzet. 4 4 Ádám 574. "Ádám 575. 4 6 Pritz 659.1. 74. lábjegyzet, Ádám 68. 262. 4 7 Erre Ádám Magda pontatlan idézetéből lehet következtetni. Ádám 575.
