Századok – 1977
Vita - Pritz Pál: Válasz Ádám Magdának 987/V
988 VITA számos egyéb ok közrejátszása mellett van szerepe Magyarország magatartásának is."5 (Mostani kiemelés — P. P.) íme, az idézett eredeti szöveg és ezen belül a kiemelt rész egyértelműen mutatja, hogy Ádám Magda beállításával ellentétben nem a számos egyéb ok közrejátszását tartom mellékesnek, hanem úgy látom, ezek mellett „van szerepe Magyarország magatartásának is". És ha esetleg lenne még kétely felfogásom valódi lényege iránt, akkor legyen szabad tanulmányom vonatkozóan befejező passzusát felemlítenem. „Mindez talán kellő módon érzékelteti — írom összefoglalóan —, hogy Hitler tervében milyen fontos szerepet játszott Magyarország. Természetesen a békés megoldás létrejöttében feltehetően számos más ok is közrejátszhatott. De ezek között — szerintünk — ekkor Magyarország állásfoglalása számbaveendő volf '6 (mostani kiemelés — P. P.) Vajon — merülhet fel ezek után a kérdés — a nekem tulajdonított felfogáson túl bírálómnak tényleges nézetemmel is van vitája, vagy azt esetleg elfogadhatónak látja? Nem, erről sincsen szó. Álláspontja nagyon határozott és világos. Eszerint — mint azt fentebb már kiemelten idéztük — a többi kis áilam politikájához hasonlóan Magyarország politikája „igen kevéssé játszott szerepet". A nyomaték kedvéért azt is kijelenti: „bármilyennek is ítéljük augusztusi magatartását". Mivel teljesen magától értetődő, hogy egy történelmi tény teljesen független a róla szóló utólagos vélekedésektől, ennek a véleménynek egyetlen értelme lehet: bármilyen is volt a magyar vezetők augusztusi politikája, az nem változtat azon a „tényen", hogy az ország politikája a többi kis állam politikájához hasonlóan az események alakulásában igen kevéssé játszott szerepet. Felfogásom a tanulmány elkészítésekor — és most is — alapvetően különbözött, illetve különbözik az ilyen szemléletmódtól. Amikor — immáron sok évvel ezelőtt — a téma tanulmányozásába fogtam, megismertem az arra vonatkozó szakirodalmat, lapozgattam a forrásokat, hovatovább az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy — amint azt dolgozatom elején megfogalmaztam — a kiéli találkozónak „lényegesen nagyobb jelentősége volt, mint amit az eddigi szakirodalom — Jörg K. Hoensch könyvét nem tekintve — tulajdonít neki."7 Jól tudván, hogy a kérdéssel több kitűnő történész már foglalkozott, tehát, hogy a téma — amint cikkem elején írom — „nem feldolgozatlan",8 nem lehetett kétséges, hogy mondanivalómat csak akkor tudom a meggyőzés reményében előadni, ha igen nagy aprólékossággal, a forráskritika módszerét alkalmazva gyűjtöm össze és dolgozom fel a fellelhető anyagot. Munkámnak a lényege ez, képviselt álláspontom ebből fakad, erre alapozódik. Ezzel kapcsolatban vitapartneremnek érdemben nincs észrevétele. Sem elismerő, sem elmarasztaló értelemben. Egy-két elismerő szava — mondanivalójának kontextusában — teljesen súlytalan. Elmarasztaló szavai ugyan bőségesen áradnak, de ezek — amint arról a továbbiakban részletesen lesz szó — tanulmányom érdemét nem érintik. A szerző hozzászólásában azt a benyomást törekszik kelteni, mintha a hazai és külföldi szakirodalom ebben a kérdésben teljesen egységes lenne, mintegy annak szószólójaként bírálja felfogásomat. Ebbéli törekvésében odáig megy el, hogy Hoensch 5 Pritz Pál: A kiéli találkozó. Századok 1974. 3. szám 646-679. (A továbbiakban: Pritz) 646. L 6 Pritz 678. 7 Uo. 646. sUo.
