Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
A KOORDINÁLT JOGTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKA 975 uralkodó körök ellenállása is közrejátszott.14 0 A kérdés jogtörténeti feltárásával csakúgy adósak vagyunk, mint a fasiszta német megszállás előestéjén kezdeményezett lengyelmagyar „közös határ" kudarcának a fasizálódó magyar kormányzatra gyakorolt hatásával.14 1 Az önálló lengyel állam megjelenése Európa térképén a két világháború között jogi historizmusunkban eleve egy ahistorikus kép kialakulásának veszélyét hordja magában. A politikai történetírás közismert tanításához tapadó közgondolkodás az első világháborút lezáró európai rendezés szerves részeként, illetve annak egyik eredményeként tekinti a Piísudski-féle lengyel köztársaság születését. Valójában ez a változás jóval bonyolultabb történelmi folyamatok egymásrahatásának az eredménye, amelynek megértése a kontinens keleti felében, és elsődlegesen a cári Oroszországban lezajlott forradalmak hatásának figyelembevételével lehet csak eredményes. A többféle változatban ismert trialista, ill. Mitteleurópa-tervek vonalán haladva 1916-ban már létezett egy osztrák-német segédlettel létrehozott „lengyel állam",142 amelynek léte alig képviselt több reális hatalmat, mint az antant vezető hatalmainak a független lengyel állam háború utáni megteremtését célzó állásfoglalása.14 3 A Párizsban szervezkedő lengyel emigráció Nemzeti Bizottsága (1917 aug.) is csak az Oroszországban lezajló forradalmi átalakulás hatása alatt jutott el az antant hatalmak elismeréséhez, miután a breszti tárgyalásokon megjelent szovjet delegáció már egy valóban független lengyel állam megteremtését sürgette.14 4 Államjogi értelemben a központi hatalmak is eljutottak ilyen szintre, amikor Varsóban osztrák-magyar, ill. német birodalmi segédlettel Régenstanács14 5 alakult, de ez sem nyert bebocsátást még a breszti tárgyalásokra sem. A Régenstanács ellenpólusaként számontartott párizsi Lengyel Nemzeti Komité hadviselő félként történt elismerése (1918) és az újabb európai forradalmak egy időre még mindenfajta lengyel államalakulat sorsát bizonytalanná tették. Osztozott ebben a Monarchia felbomlásával egyidejűleg keletkező galíciai ún. Felszámoló Bizottság14 6 és a tanácshatalom terjedésének feltartóztatását célzó lublini „népi" kormány14 7 is. A német hatóságok börtönéből kiszabadult Józef Pifcudski14 8 1918 novemberében viszonylag 140 St. Kieniewicz a magyar uralkodó körök ellenállásának forrását a német birodalmi kapcsolatokkal hozza összefüggésbe. Ld. História Polski (1969) 165-166. i 4i i93g_ban > Hitler Csehszlovákia elleni agresszióját felhasználva, a Téáin-vidéket szállták meg a lengyelek, de további területszerzést reméltek Beck külügyminisztertől - magyar-lengyel közös követelések eredményeként, ami azonban nem valósult meg. 14 2 A bábállamnak még ideiglenes államtanácsa is volt, de sorsát Bécs és Berlin tartotta kezében. 143 Wüson 1917. jan. 22. nyüatkozata, 1918 januárjában pedig a közös angol-amerikai állásfoglalás jelzi, hogy a jövő imperialista békerendszere számol egy burzsoá lengyel állam létével. 144 A Komitet Narodowy Polski w Paryzu sorsát illetően, amely 1919 tavaszán, formaüag is feloszlott, ld. História paristwa i prawa Polski 1918-1939 (1962) 25-26. 145 1917. nov. 21-től a Régenstanács (Rada Regencyjna) az első lengyel kormány formális megalakítására is lehetőséget kapott. 14< Ld. Polska Komisja Likwidacyjna, 1918. okt. 31. 147 Ez a reformista szociáldemokrata Daszinski vezetésével alakult 1918. nov. 7-én a néptömegek megtévesztésére és nov. 11-én ellenkezés nélkül oszlatta fel magát, amikor Piísudski hatalomra került. 14 "Piísudski változatos poütikai pályafutása az 1892-ben alakult Lengyel Szocialista Párttal (revizionista) és az erősödő polgári nacionalista törekvésekkel fonódott össze. Ld.Perényi J.: i.m. (1962) 262-265. 9*
