Századok – 1977
Közlemények - Horváth Pál: A koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásai 946/V
A KOORDINÁLT JOGTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKA 969 ményeket eredményezett.10 9 Közép-Európa eme térségének tőkés gazdaságát a kartellizálódás viszonylagos gyengesége jellemzi. Ennek ellenére éppen a felidézett Landau-féle kutatás alapján jól látjuk, hogy a gazdaság legfontosabb iparágainak szinte teljes kartellizáltsága nem áll ellentétben a fenti megállapítással.11 0 Nincs tehát semmi különös abban, hogy a Centrocement közvetlen előzményeiként ismert kartellegyezségek valójában már 1929-ben az ország cementiparát teljes egészében átfogták.11 1 Az árfelhajtásból származó haszon így a válság nehéz éveiben is lehetővé tette számukra, hogy az elavult keleti, ill. kis-lengyel üzemek tuladjonosait álláspénzzel elégítsék ki.11 2 Ezúttal az állami beavatkozás ill. a Centrocement bírói döntés útján történt feloszlatása formailag azért következett be, mivel a két konszern a külföldi monopóliumokkal megállapított exportquotájáról is lemondott kártalanítás ellenében és ezáltal a munkanélküliséget közvetlenül okozó magatartást tanúsított. Mint látható, ezúttal is feltűnik az 1933. március 28-i lengyel kartell-törvény alapján működő kartellbíróság,11 3 amely a hazai gyakorlattal azonos módon csupán a közvélemény megtévesztését szolgálta.11 4 Zb. Landau kutatási eredményeit azonban nemcsak a szembetűnő lengyel-magyar analógiák szempontjából kell felidézni, hanem azért is, mivel az értékes részletkutatások rövidesen lehetővé tették számára a tőkés monopolizáció átfogó jogtörténeti értékelését. Az állami beavatkozás, a világgazdasági válság, ill. a korabeli tőkés gazdaságpolitika szerteágazó eredményei sorában ez az átfogó jogtörténeti tanulmány mutatja ki a tőkés monopolizáció sajátosságait,115 amelyek a megkésett polgári átalakulás örökségében osztozó közép-európai országokban különösen szembetűnővé lettek. Lényegében — a lengyel területekre koncentrálva — négy egymástól jól elhatárol-10 'Főként a német kartelitörvényhozás szolgai követésében, amely ismét a lengyel-magyar analógiák egyike. \ö.:Rúnki Gy.: A kapitalista gazdaság fejlődése (1973) "67 kk. II °Ld. Zb. Landau: i.m. (1972) 86-88, vö.: História paristwa i prawa Polski 1918-1939. Pod red. Fr. Ryszka: Warszawa, 1962. 407. III Az egyik egyezség Bécsben született (4 gyár kartellje), a másik pedig Varsóban (Varsói Cement Érdekközösség), majd a két kartell konszernné formálódva 1930-tól 5 évre szóló kartellszövetségre lépett a cementipar szanálása, ill. az árfelhajtás céljából. Ld. uo. 88. 112 Hazánkban a malomipar monopolizálása vezetett hasonló eredményre, ld. Horváth P., Prandler Á.: i.m. (1958) 125-126, P. Horváth: Kapitalistische Monopole in Ungarn. Das Überhandnehmen der Monopole in der Zeit der Weltwirtschaftskrise in Ungarn. Annales Univ. Sc. Budapestinensis XVI. (1974) 88-89. 113Sadu Kartelowego, amely a Centrocement egyezményt 1933 IX. 18-án felfüggesztette, majd X. 18-val feloszlatta. Ld. Zb. Landau: i. m. (1972)92-93; Vö.: História pafístwa i prawa Polski (1962) 410-411. 114 Általa az „utca szimpátiáját" kereste a kormányzat - mondja Zb. Landau -, ugyanakkor a feloszlató döntés nem érintette a Centrocementnek a 9 külföldi monopóliummal kötött megállapodásait. Vö.: Orzeczenie Sadu Kartelowego w sprawie kartelu cementowego. In Orzecznictwo Sadów Najwyzszych w sprawach podotkowych i administracyjnych 1934. 578. 11 s A monopolizálódás „szembetűnő kinövései"-t, így a parazita árfelhajtást, a termelési stabilitás felbomlasztását, a termelő kapacitás kihasználatlanul hagyását és a technikai haladás eltorlaszolását stb. Id. Zb. Landau: Rozwój ustawodawstwa kartelowego w Polsce mi^dzywojennej na tle polityki kartelowej rz^du. Kwartalnik Historyczny 79. (1972) 1. sz. 69-70; vö.: L. Grosfeld: Polskaw latach kryzysu goszpodarczego 1929-1933. Warszawa, 1952; R. Gradowski: Polska 1918-1939. Niekotóre zagadnienia kapitalizmu monopolistycznego. Warszawa, 1959. Az állami beavatkozást elemző Ujabb jogtörténetirodalomra vonatkozóan ld. L. Pauli: Polnische rechtsgeschichtliche Literatur, (1973) 444-445; História panstwa i prawa Polski (1962) 369-371.
