Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
DEBRECEN IPARFEJLŐDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGA 937 erőknek a főbb gazdasági ágak szerinti megoszlását szemléltetik. Az aktív keresők képzettségi szintje számottevően emelkedett az egyes népgazdasági ágakban, különösen ugrásszerű volt a növekedés az iparban, ami egyben ez utóbbi népgazdasági ág pozitív irányú fejlődésére utal. A képzettség talán az iparban van legközvetlenebb kölcsönhatásban a termeléssel. Az egyre fejlődő gépi-technikai felszerelés, a korszerűsödő technológia elsajátítása, kezelése, a szakmai hozzáértés érdekében nélkülözhetetlen a munkásság tudásszintjének állandó emelése. Ily módon válik a műveltség közvetlenül is termelőerővé. Az iparban az alapszintű képzettségűek által képviselt „szellemi tőke" aránya csupán tíz év alatt, 34,4%-ról (6,340 főről), 50,7%-ra (15,463 főre), a középszintű „szellemi tőke" aránya 11,1%-ról (2,054 főről), 18,8%-ra (5,730 főre), a felsőszintű pedig 2,0%-ról (363 főről) 3,2%-ra (972 főre) nőtt. összehasonlításul csak annyit, hogy 1949-ben 553 fő (3,7%) tett érettségi vizsgát, és mindössze 99 fő (0,6%) végzett főiskolát.8 6 A képzettségi szint emelkedése következtében lényegesen megváltozott a debreceni ipari munkásság soraiban a szakképzett és betanított munkások aránya is. A szocialista iparban foglalkoztatottak képzettsége, illetve az alkalmazás minősége szerint — a rendelkezésre álló két összehasonlító adat alapján —, a szakmunkások aránya 1957. október 1-én a munkások állománycsoportján belül 46,7%, 1968. október 1-én pedig már 50,8% volt. A betanított munkások aránya ugyanakkor 31,6%-ról 28,3%-ra, a segédmunkásoké 21,7%-ról 18,1%-ra mérséklődött (1968-ban ide tartozott még 2,8% fiatalkorú kisegítő munkaerő). A munkások több mint fele 1968-ban már szakképzett munkaerő volt. A betanított munkásokkal együtt a debreceni ipari munkásság mintegy 80%-a tehát már viszonylag nagy szakmai hozzáértéssel vehetett részt a termelésben.8 7 Ezek az adatok önmagukban is sejtetik a képzettségi szint emelkedésének az ipari termelésre, a gazdaság egészére gyakorolt rendkívül jelentős, de számszerűen nehezen meghatározható hatását. * Az elmúlt félévszázadban, de különösen a felszabadulástól eltelt három évtized alatt Debrecen hosszú utat tett meg az ipar fejlődése terén. A város gyorsütemű iparosodása lényegesen megnövelte az ipar súlyát Debrecen, s ezzel együtt az ország gazdasági életében. A Tiszántúl fővárosában is vezető népgazdasági ág lett az ipar. Az iparfejlődés rendkívül erőteljes, szerteágazó és mélyreható változásokkal járt együtt. Megváltozott a város gazdaságának és társadalmának jellege és az ipar ágazati szerkezete is. A felszabadulás előtti cívis agrárváros helyén napjainkra egy modern ipari város képe bontakozott ki. Debrecenben hosszú ideig fejletlen technikával dolgozó élelmiszeripar volt a vezető iparág. Az 50-es évek közepétől, a nagyberuházásokat követően előretört a nehézipar (ezen belül a gép- és a vegyipar), 1960-tól jelentősen növekedett a termelése ennek az ágazatnak, s a 60-as évek derekától már elérte az összipari termelés 50%-át. A valóban jelentős mennyiségi és minőségi fejlődés ellenére bizonyos értelemben még hagyományos maradt az ipari termelés jellege Debrecenben. A nagy „áttörés", amelyet az 8 6 KSH 1949. évi népszámlálás. 8../a. köt. Bp. 1950. 16. 8 7 HBm fontosabb stat. adatai. 1957. 45; Uj Debrecen született. 42.
