Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
932 BÁRÁNYI BÉLA - TÍMÁR LAJOS vágott baromfiból 1950-ben 43 vagont, tojásból 3,7 millió darabot, de 1965-ben már 460,9 vagont, illetve 29,8 millió darabot, 1972-ben pedig 893,7 vagon baromfit és 25 millió darab tojást értékesített különböző külföldi piacokon. A növekedés indexe több mint negyvennyolcszoros, illetve csaknem hétszeres. A debreceni csapágygyár termékeinek mintegy 50%-a kerül ma már külföldre. A BMG debreceni gyára összes termelési értékének is mintegy 12%-a származott 1972-ben külföldi eladásokból.75 Számítások hiányában, az adatok hézagossága miatt aligha lehet pontosan megállapítani, hogy a debreceni szocialista ipar 1968. évi 5,5 milliárd forintos termelési értékéből mennyi került a hazai, mennyi a külföldi piacokra. A fenti néhány adat valamelyest mégis érzékelteti az export egyre fokozódó jelentőségét Debrecen iparában, az ország életében.7 6 A szocialista ipar műszaki színvonalát vizsgálva, jelentős eltérések tapasztalhatók egyrészt az ágazati sajátosságokból, másrészt az eltérő ütemű fejlesztésből adódóan. A második ötéves terv időszakáig főleg az ipar állóeszközállománya gyarapodott, mindenekelőtt az építkezési beruházások terén. Az állóeszközállomány anyagi-műszaki összetétele — főleg az új gyárak üzembehelyezése, illetve a szociális létesítmények bővítése miatt — az épületek, építmények javára tolódott el. Az ipar állóeszköz állományából a termelőeszközök aránya megyei szinten 1969-ben alig 40% volt, az 1963. évi 54%-kal szemben. Korszerű termelőeszközök, gépi felszerelések, a legmodernebb gépi-technika beépítése stb. a második ötéves terv vége felé (1963-tól) indult meg intenzívebben. 1963 és 1969 között az állóeszközök értéke a nehéziparban nőtt a legjelentősebben, itt volt viszont a legkisebb a termelő állóeszközök értékének növekedése. A nagymérvű létszámgyarapodás miatt az egy foglalkoztatottra jutó összes állóeszközérték mindössze 5%-kal nőtt Hajdú-Bihar megyében — és alatta maradt az élelmiszeripar átlagának -, a termelőeszközök értéke pedig 33%-kal csökkent. A nehéziparon belül főleg a gépek és gépi berendezéseket gyártó iparban volt jellemző extenzív fejlesztés, ahol a létszám közel kétszeres növekedésével szemben az összes állóeszközérték csak 40%-kal nőtt hat év alatt. A közlekedési eszközöket gyártó iparban, a műszeriparban, az építőiparban és a vegyiparban a termelés emelkedését főleg a technikai színvonal növelésével érték el a vállalatok. Jelentős eszközellátottsági javulás következett be az élelmiszeriparban és a könnyűiparban. A termelőberendezések értéke az élelmiszeriparban nőtt a legerőteljesebben, ami a színvonalban is megmutatkozott. 1969-ben az egy foglalkoztatottrajutó gépek, berendezések értéke egyharmadával haladta meg az 1963. évit. Volt már szó arról, hogy az 50-es évek végére Debrecenben a nehézipar lett a vezető ágazat, jelentősen megelőzve a korábban meghatározó élelmiszeripart és a harmadik helyen álló könnyűipart. Ezt támasztja alá az is, hogy az összes állóeszközállomány folyó 7 5 A közölt adatok sorrendjében: A Biogál Gyógyszergyár által összeállított jelentés (Kézirat) Debrecen, 1973. 4; A Debreceni Orvosi Műszergyár története, összeállította: Simon Béla üzemgazd., oszt. vez. (kézirat). Debrecen, 1973. 5 és l-es grafikon; A Tisza Cipőgyár Debreceni Gyárának 1973. szept. 23-án kelt 2135/73-as sz. írásos közlése. 5. o.; A Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat története 1936-1968 (kézirat), összeállította: Balogh Gusztáv Debrecen, 1973. 10 és statiszt. mell. Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár Debreceni Gyára rövid története (kézirat). Összeáll.: Kovács Béla igazgató és Huszti László főkönyvelő. Debrecen, 1973. Stat. mell.; A magyar csapágyipar kialakulásáról (kézirat), összeáll.: Szabó Károly főosztályvezető. Debrecen, 1974. 7 6 Uj Debrecen született. 41.
