Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
DEBRECEN IPARFEJLŐDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGA 917 szövetkezetet, a Vidoni Testvérek Szalámigyárát, a Debreceni Sör- és Árpagyárat, a Városi Nyomdát, a Kövezőmunkások Szövetkezetét, a Fortuna Állatforgalmi és Feldolgozó Vállalatot és az Egyesült Kefegyárat érintette. A márciusi államosítások egyszeri aktusa után sor került még néhány debreceni vállalat társadalmi tulajdonba vételére. Április 1-én a Debreceni Textilmüvek Rt., december 9-én a Hortobágy Malom Munkásszövetkezet, s ugyancsak az év folyamán a.Debreceni Gőztéglagyár és az Alföldi Téglagyár ment át állami tulajdonba. A XXV. tc. 1. § d. pontja alapján pedig 1949. május 1-i hatállyal a dolgozó nép birtokába került Debrecen város Elektromos Műve is. A város egyik híres gyógyszervegyészeti üzemét, a Rex-gyógyszergyár Rt-t már az államosítási törvény megjelenése előtt, március elején államosították a budapesti Török-laborral együtt, akárcsak a debreceni Hajlított Bútorgyárat. (Ezek a vállalatok ugyanis a kisajátított Hitelbank érdekkörébe tartoztak, s a bankok államosításának következményeként kerültek korábban társadalmi tulajdonba.) A felsorolt üzemek közül nem érte el mindegyik a 100 fős nagyságrendet. A Vidoni Szalámigyár és a Hortobágy Malom államosítását népgazdasági érdek, a közellátás javítása indokolta. (A Vidoni gyár különösen az exporttermelés fokozása termelése szempontjából volt fontos a népgazdaság számára.) A március elején államosított Rexgyógyszergyár is csak alig több, mint 60 főt foglalkoztatott.3 4 Az államosítások, és a népi demokratikus forradalom betetőzését jelentő pártegyesülés (a két munkáspárt, az MKP és az SzDP 1948 júniusi egyesülése) kedvező feltételeket teremtett az első hároméves terv befejezéséhez. Ez a magyarázata annak, hogy Debrecen üzemei két és fél év alatt sikerrel teljesítették hároméves tervüket, s végsősoron megbirkóztak az újjáépítés és a helyreállítás nehéz feladataival. A tervfeladatok teljesítése nem volt zökkenőmentes, az országosan jelentkező gazdaságpolitikai hibák csíráiban már ekkor jelentkeztek, bár ezek főleg a következő tervidőszakban, az első ötéves tervben éreztették negatív hatásukat.3 5 A tervfeladatok végrehajtásához azonban minden erőforrást igyekezett mozgosítani a város, s különösen nagy eredménynek számított az országosan is problémát okozó munkanélküliség felszámolása, hiszen 1947—48-ban Debrecen egyik legégetőbb gondja éppen a munkanélküliség volt. A városban még 1948 tavaszán is 5800 ipari és 2000 mezőgazdasági munkanélkülit tartottak nyilván.3 6 A hároméves terv végére jelentősen megváltoztak a Debrecen iparán belüli tulajdonviszonyok is. A magánszektor részaránya visszaszorult az állami és szövetkezeti szektorhoz képest, jóllehet a magánkisipar részesedése még mindig magas maradt. A magánipar felszabadulás előtti 74%-os aránya 41,5%-ra csökkent. A tulajdonjog és a foglalkoztatottak száma szerint végzett csoportosítások 1949-ben a következő képet mutatták:3 7 3 4 Az államosításokra vonatkozóan ld.: Bárányi Béla: Az államosítások Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében. TÉF 1974. 67-79; Néplap, 1948. márc. 28.; Ránki György: Magyarország gazdasága az elsó' 3 éves tervidőszakában (1947-1949). Bp. Közgazd. és Jogi K. 1963. 102; OL Z. 58./18. 35 Vö.: Berend T. Iván: Gazdaságpolitika az első ötéves terv megindításakor 1948-1950. Bp. 1964. 40. 3 6 Bárányi Béla: Az első hároméves terv Debrecenben (1947-1949). TÉF, 1976. 188-189. 3 7 Levencsik József: Adalékok a debreceni ipari munkások szakmai összetételének alakulásához a felszabadulástól 1949-ig (kézirat). Debrecen, 1974. 21.
